Sok embert ismerek, akik igazán sikeresek lehetnének. Mindegyikükről elmondható, hogy nagyszerű és komoly teljesítmény áll mögöttük. Megdolgoztak a sikerért. Tehát a siker feltétele a teljesítmény, gondolhatjuk naivan. A teljesítmény fogalma a közgondolkodásban általában pozitív jelentésű. Azt értjük alatta, hogy valaki kemény munkával, tehetséggel elér egy bizonyos magasságra a tevékenységével. Kiemelkedik egy adott társadalmi csoportból. Csakhogy úgy tűnik, ma a siker nem ugyanazt jelenti, mint korábban hittük. Sokkal rövidebb úton is el lehet jutni a csúcsra, megkerülve az odavezető úton azokat, akik pedig jobbak, tehetségesebbek és keményebben is küzdenek a sikerért. Valahogy mára eltűnni látszanak a valódi teljesítmények, de ugyanakkor nagyobb lett a tülekedés a csúcsra. Olyanok is részt vesznek a "versenyben", akik amúgy esélytelenek lennének egy valódi megmérettetésen. Az egyetlen meghatározó ma a pénz, vagyis a sok pénz lett. Persze, hogy mindig is számított, hiszen a siker egyik értékmérője, nincs azzal baj. De mellette eddig ott volt ugyanolyan súllyal az elhivatottság, a szakmai alázat, a sportszerűség értéke, az emberség, az erkölcsi, etikai íratlan szabályok betartása. Ezek valódi értéknek számítottak valaha. Aki ezekkel az elvekkel indul, az ma esélytelen, hiszen az ügyeskedők eközben gátlástalanul a kanyarban előznek, átugorják a buktatókat és még ki is gúnyolják a szabálykövetőket. Senki sem kéri számon tőlük a valódi teljesítményt, a tömeg ájultan csodálja az önjelölt győztest és lesajnálja a még félúton sem járó, de valódi értéket képviselő "versenyzőt". Nem csoda, ha sokan feladják az eleve egyenlőtlen és így értelmetlen küzdelmet. A kilátástalanság lerombolja az önbecsülésüket is, sokszor önmagukban keresik a hibát. A tömegek számára elérhető médiumok pedig egyfolytában erről győzködnek. Így kerül csúcsra a gagyi értéktelenség és lassan elhitetik az emberekkel, hogy az az igazi érték. Mivel sokat mondják, sulykolják, el is hiszik nekik egy idő után. A többiek meg nem számítanak.