Hol a határa az ember teljesítőképességének? Van-e határa egyáltalán? Vagy egy bizonyos láthatatlan vonal amely fölött már csak mikro méretekben lehet terjeszkedni? Az olimpiai számoknál is milliméterek vagy azok törtrészei, milli szekundumok döntenek. Az agyunk sem léphet át egy sokkal magasabb tudati szintre, van egy határ, amit még egy Einstein-féle zseni sem tud überelni. Mindezek az emberre vonatkoznak, még agyba beépítetlen csippek nélkül, műprotézisek nélkül. Ez van, nem vagyunk a végtelen lehetőségek birtokában, hiába áltatjuk ezzel magunkat.

Elgondolkodtam az emberi érzelmeken. Millió féle érzelem létezik, ahány ember, annyiféleképpen érez, vannak azonban alap érzelmek, amelyek közösek bennünk. A félelem, a boldogság, az elégedetttség, és sorolhatnám. Az érzelmek is végesek. Vannak fokozatai a félelemnek, a haragnak, a boldogságnak, a szeretetnek és sokszor úgy érezzük, a mi érzelmünk, félelmünk, szerelmünk, boldogságunk határtalan. Pedig bármennyire is átéljük ezeket, egy ponton túl nem tudjuk fokozni. Ezen tűnődtem ma este, miközben kiültem kicsit hűsölni a teraszomra a forró nap után, lábamat feltettem a másik fotelba, ahol most nem ült senki és váratlanul elöntött a boldogság érzése.  Éreztem a közelgő vihar illatát, ahogy a feltámadó szél felém sodorta a Duna felől, amely ott hömpölyög titokzatosan, időtlenül, alig  karnyújtásnyira tőlem. A délutáni forróság után jólesett  a hűvös szellő és arcomat az ég felé  emelve élveztem az esőcseppeket. Szétáradt bennem a pillanat nagyszerűsége. Most valóban boldog vagyok. Ez egy kivételes pillanat, amikor nem gyötör semmi, most éppen nincs min aggódnom, csak beszívni az illatokat és élvezni a percet. Lehetek ennél boldogabb? Biztosan. Mennyivel boldogabb? Ezen kezdtem agyalni. Boldogab lennék vajon, ha még szebb lakásom lenne? Ha drágább ruháim lennének? Menőbb autóm? Mindig van jobb mindennél. Engem nem érdekel.  Biztosan nem. Megdolgoztam azért, ami az enyém és szeretem, mert  megérdemlem és ez jó érzéssel tölt el. De legboldogabb akkor az ember, ha olyasvalakivel oszthatja meg az életét, vagy akár csak a perceket,  aki őszintén szereti és viszont szeretik. Ha az a valaki ül a szemben lévő fotelban a teraszon. Vagyis arra jutottam, hogy - legalább is számomra - az anyagiak fokozása nem okoz  semmilyen változást. Nem lennék boldogabb egy luxusvilla kényelmében. Nem szeretnék  kőgazdag lenni, tényleg nem. Megtanultam, hogy egyedül az emberi kapcsolatok adnak pluszt a boldogságérzethez. Miért van mégis, hogy az emberek nem szeretik igazán egymást, játszanak a mások lelkével, gonoszak tudnak lenni, becsapják, megcsalják egymást. Ettől mindenki boldogtalan, holott mindenki a boldog kapcsolatra vágyik, mert egyedül az adhat teljes örömöt. Ezért nem értem azokat, akik vagyonokat akarnak, egyre többet és többet és ahogy nő a vagyonuk, egyre több a luxus az életükben, ők egyre frusztráltabbak és boldogtalanabbak és hiányzoznak az igazi érzelmek a kapcsolataikból. Mert mindent beárnyékol a gyanakvás, a hamis és képmutató világ.  Két nap alatt meg lehet szokni egy tengerparti villát, egy hónap után már ki sem néz az ember az ablakon, legfeljebb, ha vendégeinek mutogatja. Vagy a mások irigysége tesz boldoggá? Egy percig talán. Van, akit. 

Konklúzió: a boldogság egy adott mértéken felül nem működik, nem lehet fokozni. Nagyon kivételes esetben, ha szerencsések vagyunk,  el lehet jutni a létező legmagasabb fokozatba, de az emberi természet egyszerűen többet nem bír el egy határnál. Sem fájdalomból, sem örömből sem boldogságból. Ez nem azt jelenti, hogy nem élhetjük át ezeket az érzéseket maximálisan, érezzük határtalannak abban a percben, de mint mindennek, megvan a végső határa.

Ezért kellene azokra az értékekre figyelnünk, amelyek ilyen, valódi boldogságot adnak, mert egyszerűbb lenne elérni bárkinek a csúcsot, ha nem hamis élvezetek után vágyakozna, de valójában sosem éli át a várt örömöt, mert a hiányérzet tovább kínozza, hogy még és még, mert ez sosem elég. Aztán hirtelen vége szakad az életnek és az utolsó percekben rájön, hogy valami olyasmi hiányzott, ami már nem pótolható. 

Mindezt a vihar előtti csöndben, a békés boldog öt perc alatt filóztam. Van benne valami?