Megtalált versek

Ma reggel takarítottam a számítógépemett, sorban törölgettem ki a fölösleges dokumentumokat, ne foglalják a memóriát. Eközben ráakadtam két, 2014-ben írt versemre és gondoltam, megosztom, mert egész aktuális. Ma sem gondolkodom másképpen, pedig nyolc év alatt mennyi minden történt velem személyesen is és főleg a Világgal!

Ne kérje senki számon, tudom, hogy mint alkotások baromi gyengék, nem vagyok költő és eszemben sincs az lenni, soha nem írtam és írok verseket, mert ahhoz én nem értek egyáltalán. Ezek valahogy akkor leíródtak általam és most megtaláltam, ennyi. Hátha tetszik valakinek, vagy megérinti belőle valami az akkori (és mostani) hangulatomból. Akkor lássuk:

SZOVTVERHIBA

Futnak az évek, de én ugyanaz vagyok,

Talán mégis más - azt mondják - pedig ebből mit sem érzek

Ugyanazt a nőt látom tükörképemnek nap nap után,

Keresem benne fiatal arcom és néha látom is.

Boldoggá tesz, hogy ez éppen Én vagyok, mégis egy Valaki vagyok,

Noha tudom, hogy mennyire Semmi vagyok és mégis,

Mégis csoda, hogy rész vagyok egy nagy Egészben, elbűvöl

És elborzaszt egyúttal, mert mi más lennék, mint apró DNS spirál a Mindenség

Csodás részeként, talán hozzáadódik valami belőlem is a nagy Egészhez és

Nemhiába élek, hozzáteszek az EVOLUCIÓHOZ egy mikronnyi változást

És ez jó. Talán nem kéne erről filóznom, de egyre inkább felülről látom az apró kis életem.

Lehet, hogy ez már a készülődés jele? A nagy Készülődés, hogy eggyé olvadjak a 

Végtelennel? Hogy tovább éljek mint a sejtfal a Mindenség testében? 

Nem tudom. A kínzó kérdések bennem élnek, bár most még 

a gondom a mai nap legyőzése. A mai nap csodáinak megélése.

De most állj, ne tovább a fennkölt gondolatokkal, nem vagy te Isten, hogy helyette törd magad!

Ne lépd túl a neked szánt határokat! Oké, rendben, értem.Ezt teszem.

De néhanap. ha felnézek a házak között a tiszta égre, látom

Jövőnket és a múltat. Miért e kínzó gondolatok? Miért nem kapcsolták ki,

Hogy ne fájjon mi túl távoli egy halandó embernek? Isten, segíts legyőzni ezt a szoftverhibát!

2014. 07.23.

----------------------------------------------------------------------------------

Kiskirályok és hazám

Itt élek épp elég idő óta és úgy vagyok vele,

Mint az anya, ki imádón csüng gyermekén

A más gyerek hibáit észleli, a saját édes

És szép és persze hogy okos, naná, 

A legszebb a Föld kerekén, hisz miénk.

Ilyenek vagyunk. Most mégis fáj a bűn ahogy a szív szorul. Mert

Ma nem baj, ha a fél ország éhezik. 

Mert drága - és ezt értsd szó szerint - uraink dőzsölnek pöffeszkedve 

És értsd  az 'urainkat' iróniával, hisz szolgáink lennének ők amúgy.

Mi pénzünk az, mit szórnak boldogan javukra, mit sem törődve holmi

Néppel, ki felkente őket e búsás hivatalba, hisz' megérdemelnek ők

Minden luxust mert ők azok, kik osztják az észt ma még...

Nem számolnak, nem kalkuálnak, mi ára lesz majd ennek mind,

Lesz-e számonkérés  egy napon, mely drágább ár lesz minden

Földi jónál mi eddig dukált nekik.

2014.07.24.

--------------------------------------