Örök kérdés: Vajon a saját életünket éljük,  vagy másoknak a vélt vagy valós elvárását követjük? Nem is nagyon elmélkedünk ezen, hiszen hajt a kötelességtudat, a felelősség, ami alól nem tudunk és nem is akarunk kibújni. Néha talán  eljátszunk a gondolattal, hogy valami olyanba kezdjünk, amiről talán csak álmainkban mertünk gondolkodni. Amikor úgy érezzük, hogy már elegünk van a napok egyforma rutinjából, a folyamatos stresszből, nem okoz örömöt egy új nap indulása, mert tudjuk előre, mi fog történni és biztos, hogy utálni fogjuk. Várunk valamire, valamilyen csodára, ami majd megvált bennünket,  eljön egyszer a mi időnk, de a csoda csak úgy, magától nagyon ritkán jön el. (Vagy csak nem vesszük észre. Vagy nem merjük elfogadni, mert félünk a változástól és hogy mit szólnak majd mások.)  Ettől elégedetlenek, stresszesek leszünk, depressziós tüneteket produkálunk, míg  végül tényleg azzá is válunk. Talán ezért látni annyi megkeseredett embert  manapság. A kínzó érzést valamivel csillapítani kell, valamilyen szerrel vagy  gyakori dühkitörésekkel, frusztrációval, így viszont  még jobban elszigeteljük magunkat mindentől és mindenkitől, ami és aki fontos lehetne a saját boldogságunkhoz. Reménytelenül érezzük, hogy  csapdába kerültünk, ahonnan nincs kiút és a kilátástalanság elkeserítő. Egyik nap követi a másikat, telik az idő észrevétlenül, mígnem elérkezünk ahhoz a fordulóponthoz, amikor már jóformán csak visszafelé lehet tekinteni. Csalódottan vesszük tudomásul, hogy mekkora hülyék  is voltunk, mert ekkor látjuk csak át, hogy mennyi kínálkozó lehetőségünk adódott volna az életben, amik mellett akkor és ott simán elsétáltunk,  fel sem merült bennünk, hogy akár választhatnánk is. Bezártuk önmagunkat a saját csapdánkba, amiből nem vettük észre a kiutat. Csakhogy, amikor már  tisztán látunk, talán már késő. Elvesztegettük az időnket, kihagytuk a lehetőségeinket. Elfutott mellettünk az élet. 

Vagy mégis igaz lehet a mondás, hogy bármikor van lehetőség újra kezdeni? Tanuljunk a hibáinkból! Merjünk más, új  nézőpontot választani! Mindig van ugyanis választási lehetőség, még akkor is, amikor biztosak vagyunk benne, hogy számunkra nincs más út, csak a megszokott, a bejáratott, mert az a biztos.  Nagy bátorság kell a változtatáshoz, de megéri. Ne hagyjuk sokáig, hogy mások irányítsák  a mi életünket legalább is törekedjünk arra, hogy  ne veszítsük el a kontrollt a saját döntéseink felett.