A Világ végérvényesen megváltozott. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen az evolució működik. Hol így, hol úgy. Egyszer lassacskán, fokozatosan, óvatosan, kísérletezgetve, millió évek alatt történik egy- egy  apró változás a Föld élő és élettelen világában, most meg olyan gyorsan változik minden, mintha egy timelaps felvételen történne. Nézi-e vajon ezt a videót valami felelős entitás, egy Isten, egy Rendező Elv, vagy ránk van bízva teljesen? Eltérőek a vélemények. Szerintem ránk van hagyva, úgy tesszük tönkre magunkat, Emberiség, ahogy nekünk tetszik. Messziről, a Végtelenből szemlélve ugyanis nem biztos, hogy annyira kívánatosak vagyunk a Nagy Egész számára. Kicsit kártékonynak bizonyolunk. 

Mi, akik még ez előtt a 180 fokos  technikai fordulat előtt nevelkedtünk, divatosan szólva szocializálódtunk, csak kapkodjuk a fejünket. Az újszülöttnek persze minden új és nekik ez az új világ már természetes módon beleépül a genetikájukba. Reméletőleg, mire felnőnek, kezelni is tudják majd ezt a vadonatúj, számunkra azonban már ismeretlen világot és a maguk ízlésére, képére képesek lesznek  formálni. Remélhetőleg boldogok is lesznek benne. Nem ők tehetnek arról, hogy mibe csöppennek miattunk, mi tettük ezt velük. Azt hiszem, megállják majd így is  a helyüket. Jó lenne hinni benne.  Aggódunk a jövő nemzedékért, utódainkért, mert elkpzelni sem tudjuk, milyen jövő  várhat rájuk, miben lesz részük. Az már nem a mi világunk lesz és mintha nem is éreznénk túl nagy felelősséget érte. Legalább is, a felfordult világ és annak vezetői  úgy tűnik, nem izgatják magukat túlzottan még a  saját gyerekeikért sem.  Mert luxus bunkerben kialakított élettel  túl lehet ugyan élni bármit, legalább egy ideig, de jó lesz az nekik? Tényleg ezt szánják a gyermekeiknek?  Egy kihalt világ túlélőjének lenni?

Mi, a korosztályunk megtettük, amit megtettünk, jót, rosszat, a jövő eldönti, jól alapoztuk-e meg  utódaink jövőjét. Most innen úgy tűnik, nagyokat hibáztunk.  De ki tudja? Talán csak az előre megírt forgatókönyvet tartottuk be.  Bízzunk benne, hogy a rengeteg baljós előjel ellenére valahogy a végén helyreáll a szimmetria a Földön. Talán lesz egy jobb arca az emberiségnek. Lehet, ahhoz arra van szükség, hogy előbb romba dőljön a múlt, hogy annak romjain egy szebb, új világ jöjjön. Nyilván nem azt kell várnunk, hogy visszaálljon a régi rend, mert az már eltűnőben és soha vissza nem tér. Legfeljebb egy új teremtés eposzban valamikor millió évek múltán, miután új ember születik.