Bizonytalan lett a jövő, frusztráció a köbön. Foghatjuk fel úgy is, hogy ez a mostani lesz a legjobb év a jövőhöz képest. Ne legyen igazam, hiszen én csak egy huhogó vagyok. 

Felfordult a világ. Eltűntek a szilárdnak tűnő, évezredek alatt szépen lassan kialakult, kiforrt  társadalmi szabályok, erkölcsi mércék. Lebecsült lett az értékes kultúra. Hangot kapott a sötétség, feljött az olcsó  szemét a felszínre. Az eddigi rend  magabiztos, öröknek hitt  bástyái sorra dőlnek. Pár éve még elképelhetetlen volt, hogy komolyan figyelembe vegyük ezeket a alpári, minden józan észnek és erkölcsnek szembemenő hangokat. Elképzelhetetlen volt, hogy szinte írástudatlan, ostoba és agresszív emberek ordíthassák le a csendesebb, számukra  intellektuálisan elérhetetlen kisebbség fejét az éterben és a való életben. Az ostobaság gyakran párosul agresszióval. Az ellen tenni még több agresszóval lehetne, amire éppen intellektusánál fogva az a társadalmi réteg  képtelen. Ezt lovagolja meg az új rend, amely veszélyesen csábító perpektívát kínál a tömegeknek. 

Hogy történhetett ez meg, a 21. században? Amikor a technika, a tudomány pont az eddigi értékeknek köszönhetően olyan szintre jutott, amivel éppen az emberiséget lehetne boldogabbá, jobbá tenni? Hogy lehet, hogy éppen ez okozza a vesztünket? Túl nagy volt a bizalom a jó győzelmében a rossz fölött, ami közben szép csendben felszivárgott, majd mostanra egyik napról a másikra, cunamiként mindent elárasztott a technikai csoda segítségével. Ki hitte volna, hogy éppen a fejlődés okozza a vesztünket? Vajon ez egy törvényszerű folyamat, vagy csak véletlen, hogy olyan vezetők kerültek és kerülnek sorban hatalomra, akik a rossz oldalon állnak, elbűvöli őket a saját mindenhatóságuk és semmi más nem számít számukra? A tömeg pedig lelkesen követi őket. Gúnyosan elsöpri a figyelmeztető hangokat.  Miféle evolúció határozza meg az emberek tömegeinek ezt a fajta attitüdjét? Talán szükségszerű, mert leáldozott az emberiségnek és ez az  út vezet a megsemmisülés felé? Hogy egy végzetes  kataklizma után újra tudja teremteni önmagát, ismét nulláról indulva? Vajon van-e az emberiségnek újabb lehetősége, vagy nincs több dobása? Ha megsemmisül, ugyan kinek, minek fájna? Az Univerzumnak? A Földnek magának? Hiszen a Föld nagyszerűen megvan az ember romboló tevékenysége nélkül. Újjászületne a természet és talán nem teremtene újból embert, mert már megtanulta, hogy nem szabad hagyni egy olyan fajt , amely mindenek felett valónak hiszi magát és meggyilkolja a környezetét és végül önmagát.