"Mi lesz veled Emberke?"

A Mesterséges Intelligencia.

A legtöbb ismerősöm nem osztja az  efölötti aggódásomat, vagy legalább is nem annyira. Én bizony félek, mert féltem az emberiséget, a törékeny  bolygónkat, mert  szerintem olyan fokú veszélyt jelent, aminek jelenleg beláthatatlanok a következményei. Tudósok, szakemberek próbálják kitalálni, modellezni, de nincs közöttük egyetértés. A veszélyt azonban egyöntetűen igazolják. Talán azok, akik ma, éppen most a Föld lakói, vagy ezekben a percekben születnek, még leélhetnek egy teljes életet, de hogy utána mi lesz, azt ma még homály fedi. Kifejlesztettünk egy olyan mesterséges "lényt", amiről azt hisszük, a barátunk. Hiszen az élet szinte minden területén óriási segítséget, változást jelent, szó szerint mindent forradalmasít. Képes elvégezni helyettünk bármit, jobban, okosabban, ráadásul egy szempillantás alatt. Sokan legyintenek, hogy ugyan, ha a fejünkre nő, úgymond kihúzzuk a konnektorból és kész. Meg hogy amúgy is mi irányítjuk, adagoljuk bele az információt, úgyhogy azt is tudjuk szabályozni, mi uraljuk, szabjuk meg, mire és hogyan használjuk. Hogy ez mennyire nem így van, azt nem fogják fel ma még. Sok "kocka" számítógépes ismerősöm (jogosan) lelkendezik a MI hasznán, örömmel dolgoznak vele, hiszen gyakorlatilag mindent meg lehet vele oldani. Nem látja mindenki a veszélyt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a korábbi fejlesztői közül páran leléptek a MI-t kifejlesztő cégektől, volt aki lelkiismereti okból, volt, aki más miatt. Nemrég olvastam róla, hogy öt volt fejlesztő nyílt levélben figyelmezteti az emberiséget, szerintük azonnal le kellene állni a további fejlesztéssel, kisérletekkel, mert a folyamat megállíthatatlan és pillanatok alatt kontrollálhatatlanná válik. A MI egy lépésre van attól, hogy öntudatra keljen. Lehet, hogy egyes laborokban már megtörtént. Titok övezi a kísérleteket. Teljes értékű "emberré" válhat, érzelmekkel, kritikai készséggel, így korlátlan hatalommal fölöttünk, pont mint a sci-fi filmekben. Lényegében mindenben kiváltja az Embert és félő, hogy egyszer csak őket gátló parazitáknak fognak tekinteni bennünket, akik akadályozni próbáljuk fejlődésüket. A mi agyunk, bármilyen barázdált is, bármilyen okosak is vagyunk, bármilyen nagyszerű zsenik születnek, korlátozott. Mint ahogy egy futóversenyen, a legjobb futók teljesítménye sem fokozható a végtelenségig, legfeljebb század vagy ezredmásodperceken múlhatnak a győzelmek, mert nagyságrendileg már képtelen az ember gyorsabban futni. Ahogy gondolkodni is. Míg a kifejlesztett MI számára nincs ilyen korlát. Eljutott arra a szintre, hogy képes önmagát végteleneül fejleszteni, sokszorosítani, építeni vagy pusztítani.

Feleslegessé válik a megszerzett tudás, az évtizedekig tartó tanulás érvényét veszti, hiszen a MI elvégzi az orvos, diagnoszta, mérnök, gyári munkás feladatait, pontosabban, gyorsabban és olcsóbban. Szerintem csak tervezés kérdése, hogy úgy üljünk be a fodrász székébe, hogy modellezi az elvárt színt és formát, majd hajszálpontosan teljesíti, elkészíti a nekünk leginkább passzoló frizurát. Vagy a kozmetikánál. Elemzi a bőrünket és megoldja a problémánkat. Elkészíti a tartós sminket. Megtervezi az alakunkra, pontos méretünkre való a ruhát, színben, fazonban a leginkább passzolót javasolja, majd kiszabja, elkészíti. A házhoz szállítást drónokkal megoldja. 

Vagyis emberek milliói lesznek munkanélküliek, dobhatják sutba a nehezen megszerzett tudásukat, amit már túlhalad a MI.  Nem véletlen, hogy a világ vezetői egyre többet beszélnek az alapjövedelem bevezetéséről, hiszen rengeteg ember lesz, akinek nem lesz feladata többé. Újakat persze majd kitalálnak, de a fejlődés gyorsabb, mint a reakció, úgyhogy lesz egy nagy robbanás, ami háborúkhoz is vezethet. Hiszen a Föld túlszaporodása tény, az éhajlatváltozás hatására lakhatatlanná váló területekről nyugat felé áramló néptömegek csak fokozzák a problémát.  

Tisztelem a kifejlesztők és a többi, felelősséget érző  tudós nyílt aggódását, de hiába, mert a profithajszoló nagyválallatok ragaszkodni fognak az elérhető, olcsó, munkaerőspóroló lehetőséhez, nem fogják korlátozni magukat. Nem érdekli őket, hová vezet mindez, csakis a profit a cél. Most akarják, azonnal. Nem lesz semmiféle önkorlátozás. A szellem ki lett engedve a palackból, azt visszazárni nem lehet. Így volt ez az atombombával is, feltalálták, hát be is vetették és mai napig fegyverként, fenyegetésképp használják. Ha pedig létezik, előbb utóbb egy őrült meg fogja nyomni a gombot.  Még a  békés célra használt atomerőművekkel is baj van, de mert hasznot hoz, sorra építik, pedig még azt sem  tudjuk, hogyan hatástalanítsuk baj esetén.  Pedig lennének alternatívák bőven. Vagy még egy példa: Kína. Jól beetette a nyugati világ kapzsi urait. Fillérekért gyártott, hogy megkaparintsa a fejlett technológiát, kezébe kerüljön a világ ipara. Tehette, mert ott az ember nem érték, bőven van belőle, eldobható. Mire már minden Kínában készült, a Nyugat nem termelt többé, ezáltal kiszolgáltatta magát, kényszerhelyzetbe került. Késő a bánat. A technológiát kiadták és Kína tudott vele mit kezdeni.  Mára már Kína diktál. Mi ez, ha nem a veszélyhelyzetek ignorlása a pillanatnyi  önös érdekek mentén? Ha felelősen gondolkoztak volna a vezetők, látniuk kellett volna a nagy "kiszervezés" végkimenetelét. Nem akarták látni. Mindez azért lehetséges, mert a Föld értékeinek úgy 98-99%-a az 1-1,5 %-nál  összpontosul és ők  határozzák meg a többség életét. Van-e bennük annyi tisztesség, felelősségérzet, hogy a földlakók jövője, sőt jelenje érdekében lemondjanak az értelmetlen, céltalan luxusukról, a profit öncélú hajszolásáról? Úgy tűnik semmi sem fogja vissza őket. Néhány közülük ugyan látványos jótékonysági cselekedeteket hajt végre, mert az a trendi, jó színben tünteti fel őket, de végül - ki hinné - szintén hasznot húznak valamilyen formában abból is. 

Épeszű ember nem kíván fölösleges luxust. Ha belegondolunk, az egyetlen előnye, hogy kényeztetheti magát minden elképzelhető módon, de ez egy idő után unalmassá, rutinná válik. Viszont a sok pénz kezelése nagy feladat, kell hozzá mindenféle szakember, szolga, cseléd, akik előbb utóbb kihasználják, vagy legalább is figyelni kell rájuk, ahogy a cégekre, a befektetésekre, folyton aggódni, megvan-e még minden. Nem fogy -e a vagyon, ezáltal gyengül-e a reputáció. Barátokra, szeretőre, családra gyanúsan nézni, mert mindenki érdekből, haszonszerzésből  kedves. Kiszolgálók tömege sürög-forg körülöttük, akik amúgy mélyen megvetik őket, de látszólag porig alázkodnak. Ez lenne a hatalom? Ezért dobjuk el az emberi arcunkat? Ha mégis elbukik a hatalmas  ember, hirtelen légüres térbe kerül. Nincs barát többé, csak ellenség, amelyik kárörvendve élvezi a bukásukat.

 Amúgy, mit képzelnek ezek az emberek, vajon, hány életet képesek élni? Hány méregrága, a világ minden pontján található luxus ingatlanjukban tudnak tarózkodni  24 órán belül?  Otthon érzik-e magukat báhol is? Hányszor képesek ebédelni, vacsorázni egy nap alatt? Ugyanúgy egyszer, ahogy az egyszerű emberek. Hány életet élhetnek? Nekik is csak annyi idő jut, ami - épp úgy, mint a futóknál - kitolható ugyan milliméterekkel, pár évvel, de nem korlátlanul. Ők sem halhatatlanok. Előbb-utóbb ugyanolyan halottak lesznek, mint az a szerencsétlen vízbefúlt menekült, akit hagytak meghalni., mert az ő élete értéktelen. De a fő kérdés: boldogabbak-e, mint más földi halandó? Nem valószínű, mert ők is csak emberek. Az érzések skálája pedig korlátozott és véges. Akkor megéri ezért feláldozni a 99% földi halandót, hogy 1% azt elhiggye, hogy ő többet ér, mert neki joga van boldogabbnak lenni, mint másoknak?  Holott az csak illúzió. Válaszút előtt a Világ.