Mi lett a kedves, segítőkész, udvarias magyar emberekkel, eltűntek? Elfelejtettünk mosolyogni? Ez nem csak az én észrevételem, erről panaszkodnak külföldi barátaim is. Imádtak Magyarországra jönni, bennünket tartottak az egyik legkedvesebb, legbarátságosabb népnek. Pár éve már nem ezt gondolják rólunk. Megváltoztunk. Hová lettek a régi magyarok? 

Ahányszor bemegyek egy hivatalba vagy rendelőbe, vagy csak vásárolok, szóba kell állnom az ottani illetékessel, eladóval, ügyintézővel, asszisztenssel.  Mindig rámosolygok, próbálok kedves lenni, hiszen egy pár perc erejéig közös dolgunk lesz, akaratlanul is partnerekké  válunk. Miért ne telhetne el ez a pár perc barátságosan? Mindenki jobban érezné magát. Helyette legtöbbször barátságtalan kioktatást kapok és ha szerencsém van akkor legalább megkapom a választ a kérdéseimre. Vagy nem. Olyan jó érzés, amikor nagyritkán találkozom a Kevés Kivétellel! Az egész napomat feldobja. Pedig a legújabb kutatások szerint a mosoly akkor is boldogabbá tesz, ha nem szívből jövő. Ugyanis a megjátszott mosoly is termeli az endorfint, ami a rák ellen is véd - állítják a legújabb kutatások. (Angol tudósok is kimutatták! :-) ) Azonkívül mindenki szebb, ha mosolyog!

Miért olyan nehéz mégis kedvesebbnek lenni egymáshoz? Értem én, frusztráltak vagyunk, mindenki aggódik valami miatt. Évtizedek óta nem éltünk ekkora stresszben és kiszolgáltatottságban, félelemben a jövőtől. Van bajunk elég. Talán pont azért kellene kevésbé önzőnek és érzéketlennek lenni egymáshoz. Több bizalommal, odafigyeléssel élhetnénk egymás iránt, jobb lenne a hangulat ebben a sötét helyzetben is. Be kellene látnunk, hogy nem mi, emberek vagyunk egymás ellenségei. Rossz a hangulat, mert olyan dolgok történnek velünk, amiket képtelenek vagyunk befolyásolni, mások játszanak az életünkkel. Érthető a bizalmatlanságunk, de végre be kellene látnunk, egy hajóban utazunk és  amíg mi egymást nyírjuk ki,  aközben éppen bennünket nyírnak ki.