IGAZ / HAMIS

Nem akarok nosztalgiázni, de régen valahogy jobban elhatárolódott az igaz a hamistól. Egyszerűbb volt felismerni az igazat. Talán, mert  főleg feketében  és fehérben gondolkodtunk. Voltak például a nagy gonddal megírt könyvek bármely témában, ezek  szinte etalonok voltak. Szigorú és nagytudású szerkesztők  hada vette bonckés alá a kinyomtatás előtt a kéziratokat, abban nem lehetett sem helyesírási hiba, sem légből kapott állítás. Az írott  és főleg a nyomtatott szónak volt ereje és hitele. Más kérdés, hogy hogyan tematizálták a kiadók, mikor melyik rendszert kellett megtámogatni. Azt a témaválasztást részesítették előnyben nyilvánvalóan, amelyik közel állt az elvárásukhoz, meg hát a tényeket is lehet csoportosítani, hajlítani, válogatni, hogy befolyásolni tudja az embereket annak megfelelően, hogy mi volt a társadalmilag kitűzött cél. Aki akart, azért ki tudta ezt bogozni és tudott ovasni a sorok között, nem volt túl bonyolult. Egyébként, ez a mai művekre is nagyrészt igaz, de korántsem válogatottak és megszűrtek semmilyen szempontból.

Az internet megjelenése mindent megváltoztatott és felforgatott. Elmúlt a kezdeti eufória, amikor úgy tűnt, hogy  vége a ködösített híreknek, a tudomány egyoldalú  vagy politikai célú kisajátításának, elérkezett az ideje a kiadatlan, betiltott irodalmi gyöngyszemek megjelenésének, tudományos eredmények világszerte való megismertetésének.  Most már minden adat, információ megtalálható és elérhető egy gombnyomással mindenki számára. Mindenki publikálhat mindent, mondhat véleményt mindenről még akkor is, ha halvány fogalma sincs az adott témáról. A professzor véleménye ugyanannyit nyom a latban egy vitában, mint a sarki boltosé. Sőt, lehet, hogy az utóbbi meggyőzőbben fog hangzani, a  tömegek számára befogadhatóbb és tetszetősebb,  szemben mondjuk  a professzor tárgyszerű és unalmas véleményével.  Eljött tehát a demokratikus paradicsom! A tudás mindenkié! Hurrá! Vagy mégsem?

Nem sok időnek kellett eltelni ahhoz, hogy belássuk, ez nagyon nem jött be, vagy  legalább is nem úgy, ahogy elképzeltük.  Pedig tényleg elértük, amit akartunk, minden hír fent van valahol a neten, minden tudományos eredmény dokumentációja megtalálható egy kis kutatással, minden titok és pletyka is ott van. Bármire rákereshetünk. Mindenre van akár sokezer találat. Akkor mi a baj? A baj az, hogy mindennek az ellenkezője is ott van, nem kevésbé elérhetően és hitelesnek kinézően. Ki fogja eldönteni, hogy melyik az igaz és melyik a hamis információ? Ki védi meg az embereket a hamis hírektől? 

Tovább boncolva a témát, meg kell különböztetnünk a hamis vagy téves információkat is egymástól. Vannak a véletlen vagy jóhiszemű tévedések, amelyek szintén félrevezetőek, de mégis csak egy gondolkodás szülte lehetőség, amiről vitázni lehet és az akár előbbre is viheti az adott témát. Ami ennél sokkal rosszabb és veszélyesebb, az a szándékos félrevezetés, a csalás. Mert gyerekjáték az embereket bevinni az erdőbe. Akár anyagi haszonszerzés az ok, akár valamiféle agymosás a cél. 

Persze, aki elmélyülni képes egy-egy témában és kellően kritikus a gondolkodása, annak ez nem annyira nehéz. Ki lehet szűrni a szemetet és megtalálni a gyöngyszemet. Meg lehet találni a forrást és lehet (kell) ellenőrizni. Az átlagember azonban ezt nem tudja, de nem is érdekli. Átfutja a híreket és máris magáévá teszi a neki tetszőket, melyek formálják a világról alkotott képét. Nem ő tehet erről. Feltétlenül magasabb intelligencia hányados szükséges az információk osztályozásához,  ami az össznépesség esetében nem túl magas. Világviszonylatra értem, nem csak nálunk, hanem úgy általában, de lehet specifikusan is értelmezni.

A jó oldal is működik. Gondoljunk az orvosi eredményekre, új terápiákra, amelyek elterjedése korábban akár éveket vett igénybe, ma valós időben, szinte napról napra új , forradalmi gyógymódokat tesznek nyílttá a világ összes orvosa számára. A kísérleteket sem kell évekig külön-külön lefolytatni, megosztják egymással a világ tudományos kutatói. Olcsóbb és gyorsabb is az eredmény. Vagy a csillagászati felfedezésekre, akár az élőben nézhető James Webb teleszkóp csodáira. Szinte hihetetlen, mi mindenben van segítségünkre az internet. Talán egyszer megtanulja az emberiség az értékén kezelni és nem a gyalázkodásra, gyűlöletkeltésre használják majd. Ennél már az is emberibb, ha nap mint nap megosztja az ember az aznapi ebédjének fotóit, vagy megmutatja a narancsbőrmentes hátsóját.