A földi létünket két alapvető törvényszerűség határozza meg, melyek a jelen tudásunk szerint megváltoztathatatlanok.  Az IDŐ és a GRAVITÁCIÓ.  Ha megváltoztatni nem is tudjuk, de legalább képesek vagyunk mindkettőt mérni.  Az  idő órája megállíthatatlanul ketyeg, halad előre,  visszafordítani, lassítani, gyorsítani nem lehet, sem befolyásolni vagy manipulálni. Minden földi élőlény élete véges, időben behatárolt. Azon belül ki több, ki kevesebb időt kap. Az idő nem ismer kegyelmet, sem méltányosságot. Nem tesz különbséget. Szinte dúskálunk benne, pazaroljuk egymásét és a sajátunkat is, mintha sosem érne véget az életünk. Legfeljebb akkor kapunk észbe, ha elveszítünk egy számunkra fontos személyt vagy megbetegszünk. Ekkor döbbenünk rá, hogy az idő nem végtelen, a miénk sem. Megérint a mulandóság. Hirtelen fontossá válnak  a percek is. 

 Semmit sem utálok jobban, mint ha lopják az időmet. Ha fölöslegesen várakoztatnak, utolsó pillanatban lemondják a talákozót (vagy még csak le sem mondják),  rendszeresen elkésnek, értelmetlen megbeszélésekkel traktálnak és hasonló időrabló  atrocitásoknak tesznek ki. Hivatalok futtatnak teljesen fölösleges köröket, órákat várakoztatva. Fel sem merül bennük, hogy éppen az amúgy is  szűkreszabott életemet rövidítik és persze, nem csak az enyémet. Hány és hány elvesztegetett óra, amit hasonló üresjáratokkal élünk át! Nem vagyok statisztikus,  de életünk nagy százaléka mehet így pocsékba. Mi lenne, ha utólag egyben elszámolható lenne és visszakaphatnánk? Éveket tenne ki. Ilyen persze nem létezik, úgyhogy jobban tennénk, ha vigyáznánk rá, nem hagynánk veszendőbe menni. Szerintem az időlopás az egyik legsúlyosabb bűntett, mivel az a  legdrágább tulajdonunk és nem pótolható. Tárgyak ellopására van törvény, az időére nincs. Pedig mennyivel értékesebb! Apropó!  Volt egy ilyen siker  sci-fi film, az Ellopott idő ( In Time - Justin Timberlake és Amanda Seyfert)  Ebben a gazdagok megvásárolják az időt a szegényektől, megy a harc a másodpercekért. Érdekes gondolat volt, de ez az egy, amit nem lehet árucikké tenni. 

A másik állandó tényező a GRAVITÁCIÓ. Egyforma mértékben hat a Föld minden lakójára, ebben sincs kivételezés. Nem tudjuk befolyásolni, hogy egyszer kicsit legyen erősebb, ha éppen nyomatékot akarunk adni valaminek, egyszer legyen enyhébb, hogy könnyebbek legyünk a mérlegen.  A gravitáció tart életben bennünket, nélküle nem léteznénk. Mégsem értékeljük eléggé, hogy élünk, hogy a Naprendszerünk bolygóinak ritka szerencsés együttállása mindezt lehetővé tette! Talán mégis helyes a Fermi-paradoxon elmélet és tényleg csak a mi bolygónkon létezik értelmes élet. Így van vagy sem, túl sűrűn biztosan nem fordul elő, úgy tűnik. Ha valamiképpen meginogna ez a törékeny egyensúly a Földön,  már végünk is lenne.  Egy gyönyörű és kivételes bolygó lakói vagyunk, mi, az összes ember és élőlény a Földön. Mégis  gőzerővel romboljuk, gyilkoljuk egymást, mi emberek, akik szinte isteni értelmet kaptunk ajándékba a  Teremtő vagy Isten, vagy bármilyen erő vagy akarat, esetleg véletlen evolució által. Elszalasztjuk a lehetőséget egy békés, boldog, paradicsomi állapot  létrejöttéhez, (vagy visszaállításához) pedig nagyon is képesek lennénk rá, hiszen minden adott hozzá. A Föld a maga részéről jóhiszeműen felkínálta a kincseit minden lakójának, és az emberiség különösen nagy lehetőséget kapott hogy használjuk a boldogulásunkhoz, hiszen alkotó észt, képességet is kapott, egyedüliként a Földön.  Mi pedig kapzsin és ostobán kizsigereljük és élhetetlenné tesszük. Nem erre szólt a megállapodásunk.  Csaknem elvesztettük a Természethez való közvetlen kapcsolatunkat, ami a legutóbbi évszázadig még többé-kevésbé fennállt. Talán az ipari forradalom volt az első szög a koporsónkon, onnantól nem volt megállás. Legfőbbképpen, ami a legutobbi  húsz év alatt történt, az felülírja és szétrombolja az emberiség sok évezredes hagyományát, amely még tisztelte az őt körülvevő világot, a Természet erőit. Fénysebességgel rohanunk a végkifejlet irányába. Mire észbekapunk, lehet, hogy késő lesz, a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Jó lenne, ha az emberiség nem csak egy futó epizód lenne a Föld sokmilliárd éves történetében. Igaz, ha nincs emberiség, az idő sem létezik, mert nem méri senki.