Múltkor írtam egy esszét a szerencsétlenül járt fiatal hegymászóról, de még mindig nyugtalanít, él bennem a történtekkel kapcsolatos kétely, pedig már rég kikerült hír az érdeklődés középpontjából, a szenzációhajhászó média cikkekből.  Hős volt vagy felelőtlen? Egyértelmű, hogy nagyon is tisztelem, mert hatalmas teljesítmény felkészülni, meghódítani csúcsokat, majd boldogan sütkérezni a jól megérdemelt sikerben. És ott a pénz kérdése is. Ha sikerül. Mindenáron sikerülnie kellett, azt hiszem, az ő számára nem volt B terv. Még akkor is ha, mint utólag cikkeztek róla, nem volt valami jól, influenza gyötörte, köhögött. Mégis ment és ezzel sokszorosára növelte a kockázatot. Gondolkoztam rajta, miért vállalhatta így is, mert ebben az állapotban, oxigén nélkül ez egyenlő volt öngyilkossággal. Azt hiszem, nem mert nemet mondani, visszakozni, sem visszafordulni, mikor még tehette volna. Mindenáron meg akart felelni az elvárásoknak. A rajongóinak, a szponzorainak, a szeretteinek. Bizonyítani akart, mindenek fölött. Ez pedig igenis gyengeségre utal. Talán valamennyi kisebbségi komplexus is belejátszott, nem tudhatom. Hogy csak így ér valamit, ha ekkora dolgot visz véghez.  Nem léphet vissza, nem fordulhat vissza, mert nem rombolhatja le a róla alkotott képet, a mítoszt. Dolgozott benne az adrenalin utáni vágy, a Hegy és a magányos Ő eufórikus varázslata, majd a dicsőség édessége, ha sikerül, és ha nem... Gyerekeinek életük végéig el fog homályosulni a tekintete, ha apjukra gondolnak, mikor hiányzik majd. Nagyon sokszor lesz ilyen. De hát, Apa hős volt!  De akkor sincs velük, amikor kellene. Így fognak rá emlékezni azok is, akik abban hisznek, hogy megéri kockára tenni az életet egy öncélú, önző álomért. Mert ez csakis róla szól.  Azt írták egyesek a kommentekben, hogy könnyű a fotelból kritizálni, mert ő legalább tett valamit, míg mások csak ülnek a nihilben. Van ebben valami, de ugye, mi "fotelosok" sem csak ülünk és malmozunk, mi is sportolunk, mert az jó és hasznos is, küzdünk erőn felüli  kihívásokkal, például leküzdjük a rákot, felneveljük a gyerekeinket , feltalálunk ezt-azt az emberiség jobbá vagy rosszabbá tétele érdekben, vagyis  hétköznapi hősökként élünk ebben a kihívásokkal teli világban. Annak meg nem jár ünneplés. Pedig nem egyszerű "fotelosok" vagyunk, hanem  rengeteg minden más. Igen, az is igaz, hogy azt csinál mindenki a saját életével, amit akar. Biztosan? 

A betegért küzdenek, ő is küzd, mert élni akar. Ő már tudja, milyen értékes az élet. Mennyi erőfeszítést igényel tőle és a szeretteitől, hogy éljen!  A beteg élni akar, és fogadjunk, hogy nem csak önmagáért. Tudja, hogy szeretik és nem akar fájdalmat okozni a hiányával. Ott akar lenni, amikor segítségre van szükségük a gyerekeiknek, amikor öröm éri őket, együtt örülni velük. Szóval, átgondolva újra, megint csak azt mondhatom, hogy játszani a halállal őrültség és egyáltalán nem magánügy. Mindenkinek vannak szerettei, kötelességei, aminek megfelelni  talán még nehezebb is, mint vágyott eufóriában meghalni egy rizikós kihívás közben. A gyerekek nyilván fel fognak nőni egy hős apa képével a falon, talán lesz rendes pótpapájuk is, ki tudja, de hányszor fogják azt érezni, hogy lecserélte őket édesapa a hobbijára? Aztán megnyugataják magukat: de hiszen hős volt! Bár ne lett volna!  

Van, ami elkerülhetetlen végzet. A biciklis fiatalember az Árpád hídon rosszkor volt rossz helyen. Őrült faszméregető -10 IQ-val száguldozó, vélhetően nyugatról behozott romos, megbuherált,  "menő" BMW/Mercedeses,  pótfarokkal száguldozó hulladékok miatt meghalt egy ártatlan emeber. Sajnos, mindig lesznek és voltak primitív tahók, akik nem képesek felfogni a cselekedeteik súlyát. Lesznek áldozatok, bárhogy változtatják meg a KRESZ szabályait. Ennél az esetnél a jelenlegi be nem tartása volt a gond. Illetékesek megint terelnek, ha már inkompetensek. Így megy ez nálunk. Az emberi élet értékes, bár manapság olcsók és egyre olcsóbbak lettünk. Pedig kötelességünk vigyázni az Életre! A magunkéra és a másokéra ugyanúgy. Mert nincs annál nagyobb érték, amire csak akkor jövünk rá, ha bennünket vagy szerettünket megcsap az elmúlás szele. Akkor tök mindegy, milyen vagyont birtokolsz, csak az Élet számít.