Itt van egy kis agytorna, ha valakit érdekel az Univerzum, a Végtelen fogalma és szeret ezeken  elmélkedni, mert én például igen. Sokakat hidegen hagy, nem jönnek lázba a nem megfogható, érzékszerveinkkel nem érzékelhető világtól. Van éppen elég gond így is. Végül is, jogos. Itt élünk, a mi kis életünk a jelen valósága, tesszük a dolgunkat, minek annak múlandóságával foglalkozni? Ha lehet, nem is gondolunk rá, mert beláthatatlan és fájdalmas a saját és szeretteink elmúlása is.

"Mélységes mély a múltnak kútja" írja Thomas Mann a József és testvérei című, csodálatos művében. Gyerekként olvastam először és ezt a kezdősort sosem feljtettem el, annyira megragadott. (Hozzáteszem: főleg a mondat magyar fordítása csodálatos, mondd ki:  "mélységes mély", hű, milyen gazdag és árnyalt a magyar nyelv!)

Mert ijesztő számunkra a mélység, mint a feneketlen kút. A térben és időben egyaránt. Elképzelni sem tudjuk, csakis az egzakt tudományok tudnak közel kerülni a valósághoz, a Végtelen meghatározásához. A filozófia, a vallás pedig csak teóriákat állít fel.  Mi lesz száz, ezer vagy milliárd év múlva? Mi az idő? Ha a tér görbült, mert gömb, akkor az idő sem végtelen, a térrel görbül. Mit jelent mindez matematikailag, filozófiailag és mit mond erről az asztrofizikus? Erről beszélnek a filmben a neves tudósok. Nem állítom, hogy mindent értettem, sőt, de legalább próbáltam felfogni és tovább asszociálni.

A múlt század huszas, harmincas éveiben Einstein mellett olyan olyan zseniális fizikusok, matematikusok, mint Heisenberg, Niels Born és más, a köreikhöz tartozó tudósok lerakták a kvantummechanika alapjait. Nagy idők voltak, hihetetlenül lelkes és tudós műhelyek kísérleteztek, alkottak. Teller Ede nevét mindenki ismeri Hirosima óta. Sajnos rossz célra is használható a tudomány. Ma már sokkal többet tudunk a "Rész és az egész" (Heisenberg) működéséről, de a tudósok  elméletei a mai napig megállják a helyüket és megalapozták az atomkutatást. Tudjuk, hogy az Univerzum atomokból épül fel, amelyek folyton mozgásban vannak. Úgy sejtik, hogy a végtelen  Univerzum talán véges, lehetnek határai. Vagy egy gömbforma, akkor viszont végtelen, ahogy a gömbnek nincs eleje vagy vége sem pereme. Azon belül a részecskék állandó körforgásban, mozgásban vannak.

Az egyik tudós ezt a pédát hozta: ha egy dobozba belehelyezünk egy almát és teljesen elzárjuk, az alma egy idő után elkezd rothadni, ahogy ezt már mi is tudjuk. Egyre jobban összeesik, majd porladni kezd. Megnézzük száz vagy ezer vagy millió év múlva, az alma atomokra, neutronokra bomlik. A lezárt dobozban cirkulálnak a részecskék, surlódnak, hőt termelnek. Az egyre nagyobb hőhatásra egyszer csak szétrobbannak. (Ez lehet az atomrobbanás, leegyszerűsítve.) De mivel nem tudnak kiszabadulni a robbanás után a részecskék, kezdenek kihűlni, összeállni, végül visszaalakulnak almává. Tehát az Univerzumban az atomi részecskék cirkulálnak és talán egy másik tér és idősíkban visszaalakulnak, vagyis elméletileg létezhetnek párhuzamos világok. Lehet belőlünk is, sőt, tovább gondolva, lehetünk mi is a "klónok". Vagy akár más időben és térben lehetnek most alakuló "ősrobbanások", vagy működő "klónok" akár végtelen számban. Lehet másik Föld, lehet másik Univerzum, akármennyi. Ha tovább gondolom, lehet, hogy az Univerzum vagy a  Föld is így keletkezhetett és ez volt az "Ősrobbanás". Az idő és a tér akár végtelen, akár véges, mindenestre felfoghatatlanul mélységes, emberként soha nem fogjuk tudni elképzelni, ehhez agysejtjeinkben  a neuronok száma bármennyire mérhetetlenül sok, ennek megértéséhez kevés. Maradnak az egzakt és filozófikus teóriák, számítások. Hozzáteszem, az eddigi nagy tudósok, mint például  Einstein vagy a közelmúltból Stewen Hawkins elméletei ezidáig  igazolódtak. Újabban a James Webb űrteleszkóp, amely nemrég óta száguldozik az űrben, hatalmas, forradalmi felfedezéseket tesz nap mint nap. Hamarosan sokkal többet fogunk tudni az Univerzumról, a mi világunkról, önmagunkról. Hacsak mire megtudnánk, addig még nem pusztítjuk ki magunkat.