Mindenki szereti a Húsvétot, hiszen van,  aki Jézus feltámadását ünnepli, a gyerekeknek ez tulajdonképpen a Karácsony II, (van csokinyuszi és ajándék) de azért is szeretjük, mert ez már tényleg a tavasz, bármilyen hideg is az idő jelenleg. (Közben most, míg ezt írom, váratlanul kisütött a nap! Végre!)  Másrészt  jó alkalom büntetlenül élvezni a kulináris élményeket, hiszen erről (is) szól az ünnep:  a böjt utáni megérdemelt bőségről.  A böjt persze nálunk szégyentelenül kimaradt, de a másik felét, a kellemesebbet  azért megvalósítottuk, mert a hagyomány az fontos nekünk is, ugyebár. Úgyhogy, éppen most vagyunk túl a bőséges reggelin, megvolt minden, amit a húsvéti szokások előírnak. (Estig biztosan nem leszek éhes!) Múlt héten  beszereztünk vidékről egy szép darab valódi, házi füstölt  sonkát, hozzá egy jókora szál  füstöltkolbászt és  friss, tanyasi tojásokat. (Szinte mindegyiknek két sárgája volt!)  A sonka főzése tegnap csaknem egész napos program volt, de előtte még szerezni kellett valahonnan boróka bogyót is hozzá, mert anélkül nem húsvéti sonka a húsvéti sonka, legalább is, egyesek állítása szerint. Nem volt kis feladat, de végül sikerült. A sonka mintegy hat órán át gyenge tűzön, gyöngyözve főtt, az utolsó tíz percben mellé kerültek a tojások is. Megemlítendő még a szintén ugyanabból a vidéki forrásból beszerzett reszelt torma, amit én  éppen csak hogy megkóstoltam, de nagyjából majdnem kifolyt a szemem, annyira erős volt. A részemet meghagyom a fakír családtagjaimnak, én maradnék inkább a megunhatatlan újhagyma-retek kombinációnál. 

A locsolást szerintem nyugodtan kihagyhatnánk a hagyományok közül, hiszen jóideje átalakult az eredeti  népi szokás egy gagyi, pacsuli- kölnis változattá, ami szerintem inkább kínos, mint igazi hagyományörző program. De akinek fontos, azzal sincs bajom, ez csak az én véleményem. Gyerekkoromban sem volt már az igazi, inkább a srácok egyik simlis  pénzkereseti forrása volt. Idegen fiúk, férfiak nyomulása ellen kellett bújkálni, lerészegedett fiúk dűlöngéltek az utcákon fehér, kigombolt ingben, ünneplő zakóban, kezükben lóbálva a trafikban vett olcsó, büdös kölnifélét. A pénz mellé kapott piros tojások (amiket mi, lányok napokon át gondosan festegettünk!) az első saroknál az árokban landoltak. Másnap azon versengtünk, kinek büdösebb a haja, mert annak volt több locsolója. Ha kevesebb locsolónk volt, mint a barátnőnknek, azt hittük, mi csúnyábbak vagyunk, azért. Persze, van ennek egy meghittebb, családi körben zajló hagyománya, mikor apuka és a fiú tesók így köszöntik reggel a női családtagokat. Ez  azért aranyos.