Hihetetlen, mennyi minden leszűrhető egy ország öltözködési kultúrájáról! Elég végigmenni egy  nagyváros néhány utcáján, figyelni az embereket, ahogy öltöznek, viselkednek, vásárolnak, ahogy társadalmi életet élnek.  Imádok csak úgy, ülni egy kávézó teraszán és  figyelni az utca emberét. Olyan igazi "megfigyelő" tipus vagyok.  A divatot fontosnak tartom és  rengeteg mondanivalóm is lenne róla,  ezer  féle szempontból lehet elemezni, vizsgálgatni, mert társadalmi tükre egy országnak. Az észrevételeim nagyon is szubjektívek, amatőrök, arról szólnak, hogy én milyennek látom, pusztán az utcakép alapján.  Próbálom megtalálni a különbségeket, a jellemzőket, azt, hogy tényleg mindent egyformává tesz-e  a multikultúra az internet világhatalma által? A válaszom rögtön az, hogy igen is, meg nem is. Úgy tűnik első látásra, mintha a világ összes női összebeszélnének, hogy például mostantól varázsütésre minden boka kivillan a nadrágból.  Vagy nem tűrjük be az inget, vagy nem úgy,  csak műlazasággal  félig, ahogy most  éppen viseljük, ha divatosak akarunk lenni. A nők azonnal reagálnak minden árnyalatnyi változásra. A férfiak egy kis késéssel ugyan, de újabban ők is érzékenyen odafigyelnek a divathullámokra. A nagy egyformaság mellett azért  megvannak a jelentős különbségek is, amelyek jellemzőek az adott népre, annak  karakterére, lelkére. Mert minden népnek megvan a saját stílusa, csak észre kell venni.

Egyik leginspirálóbb város számomra London. Amúgy is szeretem a brit kultúrát, úgy ahogy van, a tradícióival, a szabad szellemével, humorával, sőt hibáival, mert az is van neki. De kinek nincs? Azt mondják, a hibáink tesznek  tökéletessé. Mi jellemzi a mostani nyárban a női divatot? Egyértelmű, hogy idén végérvényesen berobbant a nőknél   az utóbbi idők  legnőiesebb  ruhadivatja, a hosszú ruha, maxiszoknya változatos és élénk színekben, mintákban, lenge, nem testhezálló fazonokban, különféle szexi ki-és felsliccelésekkel.  Londonban is ez van most.  Mindenféle vad színekben, össze nem illő darabokkal viselve, szigorúan sportcipővel (!), mégis valahogy összeáll a harmonikus kép. Próbálok rájönni, mitől működhet ez az eklektika. A ruhák, szoknyák  mellett a legtöbben extrém bőszárú és szigorúan bokavillantó nadrágot viselnek. A legginseknek úgy tűnik, végleg leáldozott az idejük.  A nadrágok is színesek, selyemből vagy lenge pamutból vannak. A felsők viszont  megrövidültek, ahogy a szoknyák meghosszabbodtak, has- vagy hátvillantósak. Közös a viselőiben, akár elegáns - és látni méregdrága designer ruhákat bőven! - akár hétköznapi, boltba  leszaladós,  hogy  mindenki  sneakert hord hozzá.  Sehol egy magassarkú! Talán az irodában várja a cserecipő a dolgozó nőket, ki tudja? De az utcán mindenestre fő a kényelem és a magabiztos járás. Az ellentétek ellenére valahogy mégis jól néz ki ez az outfit, működik a dolog. A kiegészítők pedig látványosak. Márkás, méregdrága táskákat viselnek még a boltba leszaladós ruhához is, természetesen menő designer napszemüveggel. Még a biciklis bevásárláshoz is ez dukál. A Burberry és hasonló márkák üzletei itt nem konganak az ürességtől. Úgy tűnik, van pénz is a designer cuccokra. 

A divatnagykönyv írott és íratlan szabályait már rég felrúgták az angol nők, ők aztán  fütyülnek a szabályokra!  És milyen jól teszik!  Mindenki azt visel, amit csak akar és minden kapható is. Jó látni a korral, nemmel, származással, testalkattal  mit sem törődő, sok divatosan öltözködő embert. Hogy csinálják vajon? Talán a lazaság, az elfogadás lehet a kulcs Londonban. Hogy magától értetődő természetességgel viselni tudják a darabokat, egyéni szabadsággal , eklektikusan variálni a stílusokat, mert itt nyugodtan bárki bármit felvehet, senki sem szólja le vagy bámulja meg.  Egyéniség lehet az ember és nem kell szorongania, hogy hogy néz ki, mit szólnak majd.  Másik ok lehet a sokféle ember, sokféle nép, akik mind természetes módon hozzátesznek valamit a kultúrájukkal. Van, aki itt született és van, aki másutt, de  mind jól érzik magukat Londonban és láthatóan magukénak érzik a várost. Nem lehet nem észre venni azt sem, hogy itt nem látni "öreg" embereket. Mert  csak legfeljebb idősek, urak és hölgyek vannak, akik ugyanolyan igényesen és divatosan öltözködnek, mint a fiatalok. Férfiak és nők egyaránt.  Érdekes kontraszt viszont, hogy emellett nagyon is ragaszkodnak a tradicionális Anglia  jelképeihez, a királyi ház hagyományaihoz, alkalmi öltözékeihez, szokásaihoz. Ezt figyelembe véve még érdekesebb a hétköznapokban viselt ruhák sokszínű szabálytalansága.  Ez ad színt, életet a városnak,  a sokféleség és annak elfogadása. A gondjai ellenére is  azt is  látni, hogy ez egy jómódú, élhető és szerethető város.