Most, hogy már mindannyian látjuk, mennyire sérülékeny a Föld, hiszen senki sem tud elbújni a tragédiák sorozata elől, el kellene gondolkoznia mindenkinek azon, hogy mit tehetnénk a saját megmentésünk érdekében. Ami most történik velünk, a pandémiák, háborúk, éghajlatváltozás okozta szélsőségek, a népvándorlás - mind egyfelé mutat. Nagy a baj és ez csak a kezdet. Akik tehetnének érdemben valamit, azok elvileg  a politikusok és a világ leggazdagabbjai, de őket - kevés kivétellel - inkább a saját helyi hatalmuk és jólétük érdekel és nem éreznek felelősséget az egész emberiségért, sőt még hazájuk összes polgáráért sem. Ha ez nem változik, akkor nagy a baj és az emberiség, sőt talán az egész Föld élővilága nyomorúságos jövő elé néz. Még mindig nem fogják fel, hogy most már a túlélés a tét. Sok embert nem érdekel, mert úgy gondolják ők jól megvannak, mert nem látnak  tovább a saját kis életüknél,  a változások pedig nem egyszerre zajlanak, bár igaz, egyre gyorsabbak és szembetűnőbbek. Nem hisznek az egész "klíma hisztiben" és nem éreznek együtt a szenvedőkkel.  De nem is őket kellene, hogy érdekelje, nem az ő dolguk, valóban. Erre lennének hivatottak elvileg a politikusok, hogy helyettünk is az emberek, sőt az egész emberiség érdekében tevékenykedjenek.  Őket azonban leköti a saját hatalmi vágyuk, anyagi harácsolásuk, inkább nem vesznek tudomást a valós globális, fenyegető helyzetről. A jövő nem érdekli őket.   Pedig  mindnyájan felelősek vagyunk a gyerekeink, a fiatalok jövőbeli életéért is. Nekik is vannak gyerekeik, unokáik. Gondolnak rá, hogy mi lesz velük, ugyanis ők lesznek az elszenvedői a ma hozott intézkedéseiknek? 

Nem az átlagember tehető felelőssé a környezetkárosításokért, hiszen ő csak azt teszi, amit tud, amire lehetősége van és amit a propagandával a fejébe sulykolnak. Ha például csak műanyag csomagolású élelmiszert tud vásárolni, akkor  azt fogja venni. Nem rajta múlik, hogy mibe csomagolják, hanem a profithajhászó rendszeren. Ő csak azt veszi, amit kap. Nem tőle kell várni, hogy ne vegye meg, nem neki kellene önmérsékletet tanúsítani. El kell adni a sok csomagoló anyagot, hogy legyen évről évre  növekvő, kimutatható nyeresége a gyártó cégnek, a szállítmányozónak pedig legyen rengeteg új  megbízása, növekvő forgalma, vehessen egyre több járművet hogy egyre több munkahely legyen, miáltal  legyen elég fizetőképes kereslet, mesterségesen gerjesztett  igény a tömegesen gyártott és totál felesleges  eszközökre, tárgyakra. Ezt a körfogást pedig  folyamatosan gerjeszteni kell, mert minden cég  nyilvánvaló érdeke a fejlődés, az egyre nagyobb árbevétel és profit. Ezért a célért a cégek nem hibáztathatóak, butaság tőlük várni a változtatást, hogy ne gyártsanak több műanyag csomagolást, ne legyenek nyereségesek, menjenek csődbe.  Az államnak sem érdeke intézkedni, mert  kell az ebből származó  adóbevétel, amiből aztán valamennyit ráfordít az állam fenntartásához szükséges  kötelezettségeire is, mivel ez elvileg az adó lényege, de egy jelentős rész megy a hatalmat támogató klientúra értelmetlen és haszontalan kitömésére, a lojalitás megvásárlására. Ez általában így működik mindenhol a világon, az a kérdés csak, hogy  hol, melyik a nagyobb arányú. 

Át kellene gondolni globálisan az egész rendszert.  Mert az egyes országok nyilván a saját érdekeiket tartják fontosnak, nincsenek összehangolva az intézkedések, sőt egymás ellen fordítják az embereket, népeket, holott sokkal fontosabb és sürgősebb lenne az egész Föld megmentése, abban áll  mindannyiunk jövője. Hogy lehetne ezen felülemelkedni? Kilépni ebből a huszonkettes csapdájából? Ki képviselhetné hitelesen az emberiséget?  Ezen kellene gondolkozni.  Megnyugtatásként  ott van erre a jó öreg vallás, hogy "majd az Isten megsegít"! Ő, vagyis  az Úr ott fent figyel és majd közbelép, ha kell és megment.  Azt várhatjuk. Sajnos, az a szomorú helyzet, hogy hiába imádkozunk, építhetünk pompásabbnál pompásabb templomokat, lehetnek egyre gazdagabbak  és hatalmasabbak a papjai, Istennek nem feladata helyettünk cselekedni. Pótcselekvésnek, placebo hatásnak  elmegy. Ha van Isten, ő pont elvárja tőlünk, hogy becsüljük meg, amivel megajándékozott. 

Kaptunk ajándékba egy gyönyörű, kék bolygót, aminek párja nincs az Univerzumban, csodálatos élővilággal és  teremtő értelmet nyert egy szorgos faj, az Ember és ezzel az értelemmel csodákat lehet tenni és egyébként tesz is,  de ugyanez az értelem előkészíti a saját megsemmisülését is.