Keep Sweet Pray and Obey 

Dokumentum film

Próbálok rájönni az okára, hogy miért van annyi megvezethető ember a világon. Mintha egyre több lenne. Nem hiszem, hogy az ok a butaság, műveletlenség, bár közrejátszhat, nyilván nagyobb arányban esnek áldozatul csalóknak, hamis prófétáknak a tanulatlan emberek,  mint a tájékozott, műveltek. Azonban ez sem ad magyarázatot. Rengeteg művelt ember található szektákban, becsapott áldozatok között. Mégis, hogyan működnek a csalók és önjelölt, hamis próféták, mi lehet az a hívó jel vagy jelszó, amivel magukhoz tudnak láncolni épeszű embereket is, akik végül nevetségesen ostoba helyzetben találják magukat és a kiút ebből az állapotból nem is olyan könnyű? Ha egyáltalán átlátják végül, mibe keveredtek, hogy engedték, hogy kikapcsolják a szabad akarutukat és gépként, elvtelen szolgaként rabjaivá váltak csalóknak? Ott marad a szégyen is. 

Az élet minden szegmensében találni erre példát. Hogy lehetséges az,  hogy egyes emberek fogékonyabbak bármiféle  hitre, míg mások inkább kételkedőek, nem könnyen behálózhatóak. Ilyen közismert, hétköznapi esetekre  is gondolok, mint  pl a  normál ár  sokszorosáért  eladott "szupererős porszívóra" , vagyis az ügynökök jól kidolgozott pszichológiai értékesítő módszereire, inkább trükkjeire, amivel képesek az áldozatot mintegy  transz állapotba hozni és szinte magatehetetlenül, bénultan aláíratni vele egy "csak neki szóló, egyedülállóan előnyös" szerződést, amivel lenullázza magát szegény delikvens, majd mikor  később rájön, mit tettek vele, már nyakig ül az adósságban és nem nagyon tud mit tenni., mert jól felkészült ügyvédek hadával kerül szembe.  Bevált trükkök ezek, ezerszer lelepleződtek a csalók, mégis mindig vannak balekok. 

Vagy ott van a hittel való visszaélés. A hamis próféták. A vallások, szekták is ezen az alapon működnek. Mivel többségben vannak tiszta szándékú és az embereken  segíteni akaró vallási közösségek -  legalább is, hiszek benne (vagy én is megvezethető vagyok), ezzel visszaélve sok csaló szélhámosnak is sikerül úgy tenni, mintha az ő szektája is ezek  közé tartozna. Jónéhány  érdekes  dokumentumfilmet néztem meg ebben a témában akár a Netflixen, akár az HBO-n. Legutoljára a Netflix doku filmje, a "Szófogadó gyerekek nem feleselnek" című rövid sorozatot néztem meg és gondolkodtatott el. Az önmagát prófétának kikiáltott férfi sem túl okos, sem sármos nem volt, egyszerűen felhasználta az embereket a pénz, a hatalom, a szex és pedofilia iránti vágyához. Egy pszichopata. Sok ezer követője volt egyszerűen azért, mert ő azt mondta, hogy ő az új  próféta és ezt nem merte senki megkérdőjelezni. Saját, hatalmas  birodalmat épített ki az eldugott Short Creekben a hegyek között, Arizona államban, távol a közigazgatástól, a törvényektől. Élet-halál ura volt. Hogy működhet egy ilyen hazug szervezet? Hogy nincs senki, aki fellázad? A hatalom gyakorlása a bizalmi embereken keresztül történik, akik kapnak a jóból: pl számtalan feleségük is lehet, ha jól viselkednek, engedelmesek és jól tolják a szekeret, akkor kiskorú kislányokat is kapnak, akármennyit, akikből  "feleségtestvér" lesz. Minél befolyásosabb, annál több feleség jár nekik. Státusz szimbólum. A poligámia nemhogy szabad, de dicsőség,  a nők, gyereklányok  pedig  a fizetőeszközök, tárgyak, akiket adnak-vesznek, házasítják őket kényükre-kedvükre, akárhány évesek. Gyerekek százai születnek a birtokon, akiket elszakítanak családjuktól, ha úgy gondolja a főnök és ez ellen senki sem tiltakozhat. Emberek sorsát teheti tönkre, ha úgy akarja. Félelem az, ami egyben tartja a közösséget. Elhitetik az emberekkel, hogy a külvilág rossz, csak itt van menedék és örök élet, boldogság, persze megint csak Jézusra hivatkozva, itt vannak csak védve a világvégétől, ami a többieknek eljön, csak ők, a kiválasztottak élik túl. Aki nem méltó a bizalomra, az kitagadottá válik  és ez hatalmas fenyegetettségi érzés a tagok számára. Talán el is mehetnének, de senki sem akar, a hangadókat pedig hamar leszedik, kitaszítják, megzsarolják, az engedelmesek buzgón bólogatnak tovább. Teljes szívből imádják a prófétát, elhiszik, bármit is mond. 

A hatóságok, bár tudnak a cselekményekről, korruptak, eleinte tenni sem akarnak ellene. De végül a szektavezér Warren Jeffst is eléri a végzete, mint minden gonoszt. (Vagy reméljük, hogy eléri) Kiskorúak megrontása, nemi erőszak  miatt végül lecsukják, de nem volt elég bizonyíték ellene, így kiszabadul. Amikor azonban hatalmas bizonyíték- áradatot találnak a templom komplexumában(!), így végül  már több, mint száz évre ítélve, többé az életben nem lesz szabad. Azt gondolnánk, jól végződik, de tévedünk. Az ember a börtönből igazgatja tovább a gyülekezetet, telefonon keresztül  rendszeresen tartja az istentiszteletet (sőt, a "népe" a telefonhang miatt  méginkább az "Isten Hangja"-ként gondol rá). A többség  ma is ott él és tartja az idióta, hazug szabályait, ő pedig ellenőrzi a kamerák segítségével, hogy minden rendben megy-e.  A  nők még ma is nyaktól bokáig  érő világoskék és rózsaszín ruhában járnak és a poligámia, mint természetes életforma,  tovább szedi áldozatait. A hatóságok tehetetlenek. Az ott felnövő gyerekeknek fogalmuk sincs, hogy milyen a  való világ, abban a hitben élnek, hogy az  övéké a normális élet.  Pár lány akadt csak, akik elszöktek és bátran  szembeszálltak  és elindították a világi nyomozást  a szekta ellen, szemébe mertek nézni a kínzójuknak a bíróságon. Bár ők már szabadok,  de életük végéig  szenvednek a történtek miatt.

Szóval, érdemes megnézni ezt is, a valóság néha megrázóbb, mint a kitalált történet.  Sosem fogom megérteni, hogy működik a vakhit, de aki vssza akar vele élni, az tudja. Viszont egy biztos, ahhoz manipulatívnak, pszihopatának kell lennie, hogy megtegye. 

Johnny győzött!

Már egy hete lezárult Johnny Depp vs Amber Heard pere.  Győzött Johnny, ahogy reméltem, mindenki lenyugodhat, ezúttal az igazság győzedelmeskedett. Biztos, hogy  nem  volt fekete-fehér az ügy, de azért hat hét  elég volt ahhoz, hogy alapos bizonyítási eljárásoknak  köszönhetően megszülessen az egyértelmű és igazságos döntés. Úgy is felfoghatjuk, hogy bebizonyosodott, hogy nem szabad kritika nélkül elhinni mindent, bűnösnek kiáltani ki ártatlan embereket, csak azért, mert senki sem mer szólni ellene, mert  rögtön rásütik,  hogy áldozathibáztató, nőgyűlölő,  és újabb karrier megy a kukába. Nem azt jelenti, hogy a nők hazudnak,  mert azért  általában nem ok nélkül szólalnak meg,  tesznek panaszt, van, aki évtizedes poszttraumás szindrómában éli az életét a bántalmazások, erőszak miatt. Az ilyen eseteknél azért általában mindig előkerül  akár több tucat  áldozat is, ilyenkor könnyebb eldönteni, hogy valóban trauma érte-e valakit, egy szexuális ragadozó vagy bántalmazó könnyebben lebukik. Johnny Depp esetében soha, senki nem vádolta a színészt hasonló  erőszakos cselekedetekkel, egyedül Amber. Már ez megkérdőjelezte  a közvélemény szemében az állítását. Meg kellett vizsgálni az ő szerepét ebben a kapcsolatban. Kezdett úgy tűnni, hogy valójában ő volt az, aki bántalmazott, nem Johnny. A per során egyre nyilvánvalóbbá vált,  hogy egy hazug, manipulatív, nárcisztikus és agressziv személy, a szép arc mögött egy szörnyeteg. 

Nekem erről az ügyről egyébként beugrott egy hazai eset, nem is kicsit emlékeztet egy pár éve itthon történt drámára. Emlékszünk még Damu Roland színészre? Még szép, hiszen elég megdöbbentő volt élete és nemrégiben bekövetkezett  halála. Nyilvánvalóan nehéz természetű személy volt, aki ha ivott, agresszív és durva tudott lenni, ezt láttuk is, amint tört zúzott élő adásban. Amúgy meg szerethető,  kedves  és jólelkű figura volt normál állapotában, valamint rendkívül tehetséges színész. Szerencsétlenségére őt is behálózta egy "aranyásó" hölgy, pont mint Johnny Depp-et. (Amber korábban egyszerű sztriptiz táncosnő volt)  Ismertté tette Damu  is a csinos nőt,  egyszerű vidéki lányként így  bekerülhetett az  áhított celebvilágba. A kapcsolatuk  finoman szólva is viharos volt, amiben az alkohol és  talán a drogok is szerepet játszhattak.  Aztán a hölgy, Timea kezdett önállósodni, már megismert más nagyágyukat is, pénzes férfiakat, nagyhatalmú politikusokat,  kevésbé  volt szüksége Rolandra.  Egy  csúnya  szakítás és veszekedésük után Timea feljelentette a férfit, bántalmazással és szexuális erőszakkal vádolta. Szépséghibája az ügynek, ami számomra elég hiteltelenné tette a vádat, hogy ekkor már  az idős Vajna Andy mentorálta, akihez pont ezzel a sztorival tudott közel kerülni, bizalmat és szánalmat  kelteni maga iránt.  Soha senki sem fogja megtudni, mi  is történt valójában, mert csak Timea vallomása állt szemben Rolandéval és tudtommal hitelt érdemlő bizonyíték sem került elő az erőszakról,  a színészt mégis extrém, nálunk példátlanul hosszú  (vagy hat-hét év, már nem emlékszem) börtönbüntetésre ítélték.   Hogy ebben milyen szerepe volt Timea új "mentorának", az  ismert kormányközeli strómannak, Vajnának, aki adócsalás ügyében már Amerikában is bizonyított és nevet szerzett, csak sejteni lehet.  Damu leülte a börtönt, azonban utána sem tudott új életet kezdeni,  megkapaszkodni, senkinek sem kellett már, hiába volt jó színész. Elkeseredettsége csak nőtt, amit alkohollal próbált enyhíteni. Bezzeg az állítólag poszttraumás, sérült lelkű Timea eközben látványosan élte a hipergazdagok luxus életét, amit naprakészen meg is osztott a világgal az  Instagramon, Facebook-on. Milyen érzés lehetett ez Damunak és milyen részvétlennek kellett lennie a nőnek, hogy szégyentelenül dicskedett a jólétével, boldogságával, miközben azt az embert, aki ehhez segítette, egy életre gátlástalanul  tönkretette! Nemrég fiatalon  meghalt Roland. Önpusztító életet élt, végsőkig feszítette a húrt, nem látott kiutat. Minduntalan  zárt ajtókba ütközött,  próbált kilábalni, hiába, igazi segítsége nem volt. Lehet, hogy igaz volt Timea vádja, lehet, hogy nem. Az biztos, hogy könyörtelen és kőszívű  és részvétlen volt, akárhogy is, mégis egyszer talán szerették egymást. Timea profi módon  kijátszotta a szegény bántalmazott nő drámája című műsort. Sajnos, Damu nem Johnny Depp volt, se pénze, se lehetősége nem volt hasonló módon megvédenie magát, a becsületét, az életét.

Johnny is efelé haladt volna, az ő életét is egy kőszívű, ravasz és számító szépség próbálta tönkretenni. Kísértetiesen hasonlóan Timeához, Amber  is így szerzett pátyolgató mentort, méghozzá  ő sem akárkit, a világ leggazdagabb emberét, Elon Musk-ot. Igaz, ő feleségül nem vette legalább. Johnny karrierje vissza fog térni, az már  most látszik. A per megmutatta, hogy mennyire  sokan kedvelik és elismerik világszerte, megérdemli, hogy visszakapja az életét! Ja, a Disney, amely kirúgta a legfontosabb fimjeiből, most könyörög a visszatéréséért. Kérdés, mit dönt Johnny, akarja-e még. Az elégtételt megkapta. 

Ezért óvatosan a MeToo-val, mert ilyenekre is felhasználható.  Nem szeretem az "oldalakat", semmilyen  "..istákat", Ezek a "mozgalmak" szinte mindig átesnek a ló másik oldalára. Nem lehetne egyszerűen csak az igazságot feltárni, függetlenül mindentől? 

Megszületett! Vége a világ egyik legnagyobb nyilvánosságot kapott perének, végre lenyugodhatunk! Meglepően bölcs döntést hozott a virginiai bíróság, amelyet most nem részleteznék, mivel szerintem már a csapból is ez folyik. A lényeg, hogy - ahogy minden jel erre mutatott a kezdetektől - Johnny Depp megnyerte a pert, tizennyolc millió  dolláros kártérítést kell kapnia Amber-től, kettőt pedig neki kell fizetnie, vagyis a követelt ötven milliós kártérítés helyett kapnia kell tizenhatot. De nem is ez a lényeg! Lelepleződött a hazugság.  A nyilvánosság ereje bemutatta és lebuktatta, millió szempár kereszttüzében nem állta meg a helyét Amber vádja.  "Szakértők" milliói elemezhették a szereplők szavait, testbeszédét, viselkedését, a szemtanúk részletes meghallgatásai, a keresztkérdések mind rávilágítottak, hogy Amber végig csalt, hamisan állította, hogy  családon belüli erőszak áldozata lett. 

De vajon mit akarhatott elérni a hazugságaival, ez a nagy kérdés számomra. Hiszen elváltak még 2016-ban, megkapta a szép, sokmilliós  végkielégítést Johnny-tól, karrierje beindult, a világ legmenőbb mozifilmjében szerepelhetett, szép jövő állhatott volna előtte. A világ leggazdagabb és legsármosabb férfiai "mentorálták", egyengették az útját, mit akarhatott hát, a válásuk után, mi szüksége volt tönkretenni Johnny teljes életét? Amikor megkérdezte a bíróság Johnny-t, hogy mit vesztett ezzel az abúzus váddal, azt felete: " nem többet és nem kevesebbet, mint mindent.". És tényleg. Bosszú motiválta a nőt? A hírnevét akarta tovább fényezni azzal, hogy a Metoo- hullám hátán újabb babérokat arat? Áldozati szerepre vágyott? Miért nem elégedett meg  a  Johnny által elért karrierrel és pénzzel? Miért kellett beleállnia egy hazugságra épített vádba, kockáztatva mindent? Én úgy láttam, követve a tárgyalás menetét, hogy az elején annyira magabiztos volt, fel sem merült benne, hogy itt nem lesz olyan könnyű dolga, mint volt Nagy Britanniában. Azt hitte, itt is eljátszhatja a poszttraumás meséjét, csakhogy a nyílt tárgylást milliók követték és leplezték le a gyenge színjátszását és hamis bizonyítékait.  

Szóval nyert Depp és majdnem mindenki örült ennek. Nemcsak azért, mert Depp népszerű és kedves, szeretre méltó ember hírében áll világszerte, nemcsak azért, mert Amber szerint őt a media "demionizálta" ezért nem volt esélye sem, (megtette ezt ő, saját maga), nem csak azért, mert kiderült, hogy Depp soha nem bántott senkit még akor sem, ha egyébként nem volt egy szentlélek és a drog+alkohol kihozta belőle a legrosszabb énjét, de erőszakos akkor sem volt. Soha, senki sem vádolta meg Amber-en kívül ilyesmivel. Azért a nagy visszhangot keltett ügyekben csak valahogy  mindig előkerültek újabb és újabb sértettek, Johnny esetében soha senki. Ez sem lehet véletlen. Azért ez is bizonyítja, hogy a Metoo mozgalomnak nem kellene ettől a döntéstől a kardjába dőlnie, hiszen ebből is látszik, hogy ritkán vádolnak meg nők ok nélkül hírességeket. Nem veszítette el a mozgalom a fontosságát és a hitelét, sőt, inkább előnyére vált.

Ezért volt meglepő számomra, hogy több női magazin és sokszor szélsőségesen feminista hangok bírálták a döntést és tovább védenék a védhetetlent, aminek  érthetően oka lehet, hogy aggódnak, hogy ezzel vége is a Metoo mozgalomnak és ez árt a nők elleni erőszak felderítésének, napvilágra hozatalának.  Ez nagy tévedés! Az igazság nem lehet kárára semmilyen mozgalomnak, a hazugság megvédése annál inkább. Nem vette észre a mozgalom, hogy egyre többen kérdőjelezik meg és az is aggodalomra adhatott okot, hogy szinte bárki visszaélhet vele, megvádolhat akár bosszúból, akár pénzért vagy más előnyért bárkit, hiszen nem kell semmit bizonyítani. Pedig - mint a per során kiderült - millió aspektusa van egy ilyen vádnak. Semmi sem fekete- fehér. Mielőtt valaki életét romba döntik egy ilyen váddal, alaposan ki kell vizsgálni. Igaz, hogy ami két ember között lejátszódik, nem lehet bizonyítani, sőt, lehet hamis fotókat, tanúkat szerezni a vádhoz, ezért sokkal átfogóbb vizsgálat szükséges egy ember elítéléséhez. Mert olyan ez, mint a halálbüntetés. Egy ártatlan ember halálát is okozhatja. Tönkreteheti, anélkül, hogy módja lenne bizonyítani az ártatlanságát.  Látjuk, Johnny esetében például a Disney számára elég volt Amber Heard vádja, azonnal megfosztották Johnny-t az összes szerepétől, így anyagilag is tönkretették, karrierjét elvágták,  fekete listára került. Egy hazugságért. Egyértelmű, hogy  megérte neki perelnie és nyílt tárgyalást kérni. Az egyetlen esélye  ez volt, hogy tisztázza magát a világ és családja előtt.  Azt akarta, hogy a nyilvánosság ereje mentse meg.  De mi van azokkal, akik nem hírességek, pénzük sincs elég ügyvédekre, csak köznapi emberként vannak tönkretéve? Hány ember élete lett ilyen módon lenullázva, hányan lettek akár öngyilkosok is vagy haltak bele a szégyenbe, megaláztatásba? 

Szó sincs róla, hogy a bizonyított és alaposan alátámasztott, nők elleni erőszakot akarnám védeni. Éppen ellenkezőleg. Ha csak akkor ítélne el a közvélemény, a sajtó, a média egy embert, ha bebizonyosodott a vád, az  csak a mozgalom hitelességét javítaná. Egy valódi abúzusra, támadásra nincs és nem is lehet bocsánat. De az a vád legyen biztos, sziklaszilárd. 

Továbbá a per arra is rávilágított, hogy az abúzus nem csak nőket érhet, hanem férfiakat is és persze gyerekeket.  Vannak pszichopata nők (és férfiak) akik kiprovokálják az erőszakot, néha csak azért, hogy vádolhassanak vagy mártíromságot éljenek át.  Az erőszaknak ezer arca van, ezt tudomásul kell venni. Mert nem minden nő ártatlan, tehetetlen, szenvedő fél. Minden kapcsolat más és emberek élhetnek együtt mérgező kapcsolatban, ami erőszakba fordulhat. Mindkét részről. Lehet, hogy  csak egymásra vannak rossz hatással. Ilyenkor nem szabadna együtt maradni. Ha gyerekek vannak, még kevésbé. Hamis állítás, mikor azzal védekeznek ilyen kapcsolatban, hogy csak a gyerekek miatt maradtak együtt. Szerintem inkább gyávaságból, megalkuvásből, félelemből. De a gyerekeket ki kell menteni az ilyen kapcsolatból, mert a fejlődésükre beláthatatlan kkövetkezményekkel jár, akár továbbvihetik az abúzus attitüdöt, ha abban szocializálódnak. 

Egy biztos, hogy olyan törvényi és jogi háttér szükséges, ami a hibákat kiszűri és megvédi az embereket, családokat, akár nőről, akár férfiről, vagy főleg gyerekről  van szó. Az erőszak semmilyen formája nem tolerálható. 

Egy tárgyalás mindent megváltoztat? A ló másik oldala. 

Hetek óta zajlik Virginiában Johnny Depp és Amber Heard nyilvánons pere. Sok százezren követik élőben, ahogy én is. Milyen okosan tette Johnny, hogy nyilvános tárgyalást kért! Nem is volt más lehetősége,  mert az egész  világ előtt kell tisztára mosni a nevét, visszakapni az  elrabolt életét. Mennyire lehetett elkeseredett, hogy ezt a megoldást választotta?

Nagyjából követem az élő közvetítést, mert érdekesebb, mint bármely film, vagy manipulált doku sorozat. Nem tagadom, a  Johnny team-hez érzem magam közel, neki szurkolok. 

A történet, ha valaki nem ismerné: 2003-ban Johnny Depp elvette feleségül a gyönyörű, fiatal  Amber Heard-öt. Nem tartott sokáig a boldogság, hamar vált pokollá a házasság, Johnnyról elég köztudott volt akkor is hogy bár zseniális színész és csodálatos , érzékeny művészember, világszerte nagy szeretetnek, tiszteletnek  örvend,  nem veti meg a drogokat és az italt. Kiderült, Amber sem veti meg ezeket a szereket, úgyhogy elég zűrös volt a házasságuk, rögtön az elejétől, emiatt aztán alig egy év múlva el is váltak szépen. Úgy tűnik, Amber számára Johnny Depp csak ugródeszkát jelentett. Amber megkapta a pár milliós végkielégítést, ahogy kell, de  addigra bekerült Johnny által a legfelsőbb körökbe. Nem sokat szomorkodott a válás miatt, mert ott volt (már a házasság alatt is) a világ leggazdagabb  embere, a polihisztor  üzletember Elon Musk, aki a szeretője volt, ahogy a sármos James Franco színész is. Teltek az évek, a hölgy mindent megkapott, amire nagyratörően vágyott, a világ legmenőbb, leggazdagabb szeretőit, pénzt és végül a legnépszerűbb mozifilm egyik főszerepét. Az Aquaman-ban Mira-t játszhatta. Teljesült a vágya, elérte a célját, eddig legalább is úgy tűnt. Nem érdekelte, hogy míg ő szárnyal, volt férje élete neki köszönhetően totálisan tönkrement  Elon nem vette feleségül, inkább pénzt adott neki. és vége is volt.  Ez külön történet, de most arra nem térek ki. Szóval, Amber-nek ettől függetlenül bejött az élet, a karrierje szárnyalni kezdett. A szépség nagy vonzerő, azt hitte, az elég is, mert bármit és bárkit megkaphat. De mit is ér, ha tartalom nélküli?  És még múlandó is. 

Mikor 2017-18 körül bejött a MeToo mozgalom, gondolta, kicsit címlapra szeretne kerülni, ezért  a Metoo mozgalom egyik arca lett.  Azt állította, hogy őt  is házasságon belüli erőszak érte, fizikai és szeyuális egyaránt. A sajtó felkapta, foltokkal a szeme alatt címlapokkon szerepelt, végighaknizta a világot a szenvedő áldozat szerepében. Johnny-nak azonnal vége szakadt a karrierje. Kirakták az összes filmjéből, a barátai, a családja , a világ előtt megalázták, anyagilag tönkrement,  és semmit sem tehetett. Aztán megelégelte. Mikor már nem volt más lehetősége, beperelte Amber-t hitelrontásért, ötven milliós kártérítést követelve. Erre Amber azonnal visszaperelte száz millióra. Nos, ez a per folyik, a héten lezárultak a meghallgatások, esküdtszék fog dönteni a bűnösségről. 

A tárgyalás menete alatt aztán sorra bukott  be Amber taktikája, derültek ki a hazugságai. A személyes vallomástétele, jelenléte csak erősítette az ellene világszerte kitörő ellenszenvet. Egy narcisztikus, törtető, hazug és erőszakos nő képe bontakozott ki, legvégül bebizonyosodott, hogy nem Johnny volt az erőszak elkövetője, sokkal inkább az elszenvedője. Amber hazugságai sorban lelepleződtek a hosszú tanú meghallgatások során. Kiderült többek között, hogy a címlapon szereplő fotók a sérülésekről manipuláltak voltak. Bebizonyosodott, tanúk sorai állították,hogy nem is voltak egyáltalán sérülései, csak kitalálta az erőszakot, meg egyáltalán,  semmi nem úgy volt, ahogy ő  állította. 

Johnny Depp mindvégig nyugodt maradt, higgadt, és szimpatikus benyomást keltett, őszinte volt, és ez érződött.  A csapata is szívvel-lélekkel kiállt mellette. Amber ügyvédein látszott, mennyire  tisztában vannak vele, hogy  eleve vesztes ügyért harcolnak,  mert egy hazug álláspontot kell megvédeniük,  motiválatlanok voltak, mert nem igazán lehetett a hazugságokat igazságnak eladni. Pedig eleinte olyan biztosra mentek! Ki cáfolhat meg egy erőszakot?  És lám. Szóval, volt izgalom bőven, most pedig izgulhatunk tovább a döntésen!

Azt hiszem, nem tévedek, nagy port ver fel  majd ez a tárgyalás, mérföldkő lehet, hiszen, ha jól tudom, még egyetlen megvádolt  híres férfi sem lett tisztázva az erőszak vádja  alól. Igaz, ebben az esetben Amber volt az egyetlen  személy, aki megvádolta Johnny Depp-et, senki sem jelentkezett azzal, hogy "metoo"  ami eleve szokatlan ilyen nagy horderejű ügyben,  főleg híres és gazdag ember esetében.

Milyen jó, hogy bebizonyosodott, hogy nem minden fekete és fehér! Nem elég a "metoo", azért  csak óvatosan azzal a vádaskodással! Egy emberi életet  öt perc alatt romba lehet dönteni egyetlen  hazugsággal és senki sem meri megkérdőjelezni, mert rögtön nekiesnek, hogy  persze, védi az erőszaktevőt. Most végre valami elindult, mert szerintem pont ennyire körültekintőnek kellene lenni,  mint ennél a tárgyalásnál történt , mielőtt végleg megbélyegeznének valakit.  Nem arról van szó, hogy Johnny szent lenne, de erőszakot senki sem tudott rábizonyítani, és senki más nem is vádolta meg ilyen magatartással.  Inkább az ellenkezője derült ki. A részletes tanúvallomások, bizonyítékok tárgyalása után  hteltelen lett a vád.  A magabiztosan felépített kártyavár összeomlott. Bármi is lesz a dönés. az emberek, szerte a világon , a nyilvánosság ereje segtségével már döntöttek. Amber nagyon nagy hibát vétett. Nem jó  embert vett célba. Túl magabiztos volt, érzéketlen, kegyetlen. Arra  nem számított, hogy mindez ellene fordul. Azt hitte, elég, ha elmorzsol pár könycseppet a vallomástételénél. (Igaz, nagyon  próbált sírni, de könny,  az  csak nem jött a szeméből, hiába erőlködött. Inkább nevetséges volt. Tényleg rossz színésznő! ) A Youtube nézői pedig minden mozzanatot  észrevettek, értékeltek, kiveséztek. A nyilvánosság nagy úr tud lenni! Sokszor csak az segít. És ez Johnny nagy esélye a visszatérésre. 

 Jason Momoa, az Aquaman igazi sztárja sem hajlandó többé Amber Herd-del dolgozni, kitették, úgy néz ki, Emilia Clark lesz az új női főszereplő. (Mondjuk ő megérdemelten, mert nagyszerű és tehetséges színésznő!) Hollywood fekete listára tette Amber Heard-öt.  Karrierjének lőttek. Rossz színésznő, hiába szép. A szépség múlandó, a tehetség örök. Most pedig megutáltatta  magát a világgal.  Ez a tárgyalás rávilágított hogy a nem érdemes hazugsággal manipulálni, másokat eltiporni, mert  minden  kiderül. Nem azt akarom mondani, hogy halgassunk a bennünket ért abúzusról, dehogy!  De aki vádol, az legyen őszinte, ne a haszonlesés miatt jöjjön elő ezeréves, jelentéktelen  vagy mondva csinált sérelmekkel, ne  játssza el a poszttraumás szenvedőt, aki ha kap pár milliót, már nem is szenved. annyira...I

Felmerül a kérdés, hogy miért csak a híres, gazdag, ismert emberek ellen  indítanak hadjáratot akár évtizedek után is? A szegény,  nincstelen erőszakoló ellen elég ritkán készül vád, pedig az hihetőbb is, mert nem anyagi követelés áll a háttérben. Nagyon is elítélem az erőszakot, az abúzus minden formáját, de:

Kizárólag valós és megalapozott legyen a vád, hiszen egy ember életét végleg össze lehet zúzni egy szemét hazugsággal. Vegyük észre, hogy nem csak a nőket érheti erőszak, férfiak is lehetnek áldozatok (ebben az esetben is épp így történt) akár családon belül is.

Akkor továbbra is: Hajrá Johnny!

Tényleg ennyire boldogtalanok/frusztráltak vagyunk, emberek?

 Miért nem enged sávot váltani egy autó sem, hiába indexelek, pedig le kellene kanyarodnom jobbra? Azért sem. Nehogy két másodperc hátránya legyen, vagy elé merészkedjek. Ezekből a helyzetekből adódik a dugó, úgyhogy senki sehová.  Rossz esetben baleset. Mikor Olaszországban először béreltem autót, aggódtam kicsit, mert ugye, az a hír járja, hogy az olaszok túl gyorsak, száguldoznak össze-vissza a jó kis sportkocsijaikkal. Aztán jól meglepődtem, mert egyrészt bár tényleg gyorsak, de udvariasak és rugalmasak, tudják, ha beengednek, akkor gyorsabban halad a sor a zipzár elvnek köszönhetően, másrészt az autópályákon nagyon komolyan veszik a sebességmérést, mert horror büntetésre számíthatnak a gyorshajtók, Egyszer sem tapasztaltam, hogy a "sarkamban lihegnének", le akarnának söpörni, miközben előzök. Szép, biztonságos távból megvárják, míg befejezem, visszatérek a jobboldali sávba, ekkor nyomják meg a gázt és előznek. Egy felüdülés volt ott a vezetés. 

De menjen az ember itthon mondjuk az ötös autópályán Szeged irányába, ha adrenalinra vágyik, mert az egy életveszély. Persze jogos, hogy vannak béna autósok, akik bennfeledkeznek  a belső sávban, de általában nem erről van szó. Előzöm a hosszú,  tömött kamion sort, előttem is sor, lehetetlen visszasorolni. De ő csak nyomja a gázt mögöttem, öt centire a kocsimtól, villog. Esküszöm, letérnék, mert ugye, nem szívesen veszem, hogy egy pszichopata üldöz, de nem tehetem, mert ahhoz fékezni kellene és életveszélyes manőverrel besorolni a cammogó kamionok közé. Nem veszi észre, nem érdekli, csak nyomja és egyre közelebb. Normális? Mindenkit veszélyeztet. Azt gondolja, ő mindenki felett van, neki tessék szabaddá tenni a belső sávot, mert  az összes többi hülye, csak ő helikopter. Nem akarok általánosítani, mert tényleg sok normális embert ismerek nagy Mercivel BMW-vel stb, de ugye, a statisztikák szerint is megerősítve, ezek az emberek is általában nagy, sötét autóval rendelkeznek, mintegy az egójuk meghosszabbításaként. Lehet, hogy meg sem engedhetnék maguknak egyébként, de nekik ez fontos. Létkérdés. Frusztráltak, lehet, hogy magánéleti vagy anyagi gondjaik vannak, esetleg szomorú gyermekkorukért kompenzálnak. Én megértem a halálvágyukat, de miért kell másokat is ebbe belesodorni? Itt a pályán megmutatják, hogy mennyire belevalók, sokkal ügyesebbek a többi idiótánál, akik többé-kevésbé betartják az előírásokat. De úgy gondolják, hogy az ő menő  kocsijukra más KRESZ szabály vonatkozik (mondjuk,  gázpedál minden kocsiban van, mindenki tudja nyomni, ha akarja, de ez nem azt jelenti, hogy vezetni is tud!)

Megtalált versek

Ma reggel takarítottam a számítógépemett, sorban törölgettem ki a fölösleges dokumentumokat, ne foglalják a memóriát. Eközben ráakadtam két, 2014-ben írt versemre és gondoltam, megosztom, mert egész aktuális. Ma sem gondolkodom másképpen, pedig nyolc év alatt mennyi minden történt velem személyesen is és főleg a Világgal!

Ne kérje senki számon, tudom, hogy mint alkotások baromi gyengék, nem vagyok költő és eszemben sincs az lenni, soha nem írtam és írok verseket, mert ahhoz én nem értek egyáltalán. Ezek valahogy akkor leíródtak általam és most megtaláltam, ennyi. Hátha tetszik valakinek, vagy megérinti belőle valami az akkori (és mostani) hangulatomból. Akkor lássuk:

SZOVTVERHIBA

Futnak az évek, de én ugyanaz vagyok,

Talán mégis más - azt mondják - pedig ebből mit sem érzek

Ugyanazt a nőt látom tükörképemnek nap nap után,

Keresem benne fiatal arcom és néha látom is.

Boldoggá tesz, hogy ez éppen Én vagyok, mégis egy Valaki vagyok,

Noha tudom, hogy mennyire Semmi vagyok és mégis,

Mégis csoda, hogy rész vagyok egy nagy Egészben, elbűvöl

És elborzaszt egyúttal, mert mi más lennék, mint apró DNS spirál a Mindenség

Csodás részeként, talán hozzáadódik valami belőlem is a nagy Egészhez és

Nemhiába élek, hozzáteszek az EVOLUCIÓHOZ egy mikronnyi változást

És ez jó. Talán nem kéne erről filóznom, de egyre inkább felülről látom az apró kis életem.

Lehet, hogy ez már a készülődés jele? A nagy Készülődés, hogy eggyé olvadjak a 

Végtelennel? Hogy tovább éljek mint a sejtfal a Mindenség testében? 

Nem tudom. A kínzó kérdések bennem élnek, bár most még 

a gondom a mai nap legyőzése. A mai nap csodáinak megélése.

De most állj, ne tovább a fennkölt gondolatokkal, nem vagy te Isten, hogy helyette törd magad!

Ne lépd túl a neked szánt határokat! Oké, rendben, értem.Ezt teszem.

De néhanap. ha felnézek a házak között a tiszta égre, látom

Jövőnket és a múltat. Miért e kínzó gondolatok? Miért nem kapcsolták ki,

Hogy ne fájjon mi túl távoli egy halandó embernek? Isten, segíts legyőzni ezt a szoftverhibát!

2014. 07.23.

----------------------------------------------------------------------------------

Kiskirályok és hazám

Itt élek épp elég idő óta és úgy vagyok vele,

Mint az anya, ki imádón csüng gyermekén

A más gyerek hibáit észleli, a saját édes

És szép és persze hogy okos, naná, 

A legszebb a Föld kerekén, hisz miénk.

Ilyenek vagyunk. Most mégis fáj a bűn ahogy a szív szorul. Mert

Ma nem baj, ha a fél ország éhezik. 

Mert drága - és ezt értsd szó szerint - uraink dőzsölnek pöffeszkedve 

És értsd  az 'urainkat' iróniával, hisz szolgáink lennének ők amúgy.

Mi pénzünk az, mit szórnak boldogan javukra, mit sem törődve holmi

Néppel, ki felkente őket e búsás hivatalba, hisz' megérdemelnek ők

Minden luxust mert ők azok, kik osztják az észt ma még...

Nem számolnak, nem kalkuálnak, mi ára lesz majd ennek mind,

Lesz-e számonkérés  egy napon, mely drágább ár lesz minden

Földi jónál mi eddig dukált nekik.

2014.07.24.

--------------------------------------

Három éve meghalt. Azóta is rengeteget gondolok rá, próbálom helyretenni a kapcsolatunkat. Hogy miért volt velem olyan, amilyen volt. Miért okozott nekem annyi szomorúságot. Hogy én voltam-e benne a hibás. Sokáig úgy hittem. Nem volt jó érzés, hogy én vagyok a kitaszított a családból, miközben fogalmam sincs, mit követtem el, mit hibáztam. Valahogy nem nagyon bántott akkor, elvoltam a saját családommal, problémáinkkal. Legalább is, azt hittem, el tudom nyomni a fájdalmat, ami azért ott bújkált  bennem a háttérben. 

Most már kezdem érteni. Anyuka irigyelt engem. Rosszul hangzik, tudom, de igaz lehet. Sokszor a fejemhez vágta, hogy nekem milyen jó, van anyám, ami neki soha nem adatott meg. Dehát, mondtam erre, hogy neki meg vagyok én, a gyerek,  a családunk, ami kárpótolhatja. Miért nem békül ki ezzel? Nem is  értettem. Most értem. Anyukám eldobott gyerek volt. Soha nem tudta meg, kik a szülei, rokonai, honnan jött és miért került gyermekotthonba, nevelőszülőköz.   Össze-vissza dobálták, kihasználták. Rengeteg megaláztatás és fájdalom lehetett a lelkében, amiről soha nem beszélt. Arra vágyott, hogy legalább megtudja, az anyja gondol-e rá néha?  Hogy mi oka volt, hogy eldobta? Miért nem kereste soha? Megannyi kérdés, a válaszokra egy élet nem volt elég. Ahogy idősödött, egyre jobban kínozták az emlékek, a kérdések. Próbált magyarázatokat kitalálni, aztán változtatott rajtuk. Egyre furcsább lett és már nem volt többé önmaga sem. Nem volt könnyű vele az utolsó időkben, de élete legvégén mintha békére lelt volna. Egyre többször mondogatta nekem, hogy "szeretlek". Ezt a szót korábban soha nem hallottam tőle.Én is szeretlek, Anyuka. Nyugodj békében, mi szeretünk.

Nyilván nem ez ma a világ legfontosabb híre, amikor az ember éppen egyfolytában aggódik a mellettünk zajló háború borzalmai miatt, mégis lenyűgöző és egyben megrázó a jelenleg Virginia bírósága előtt zajló dráma. Johnny Depp és Amber Heard. Bevallom, szó szerint leragadtam  a képernyő előtt a Youtube-on elérhető élő, nyilvános bírósági tárgyalásán. Nem akartam nézni, csak kíváncsian belepillantani, aztán órákig nem tudtam elszakadni.  Az ügyvédi csapatok taktikái, a "főszereplők" arckifejezései, viselkedése. A bírónő által vezetett alapos tárgyalás menete. Sokatmondó volt, még sosem láttam ehhez fogható tárgyalást élőben. Minden nagyon nyíltan folyt/ és folyik jelenleg is.

A történet akár tipikus is lehetne: A sikeres, gazdag, népszerű világsztár színész Johnny Depp beleszeret a gyönyörű, fiatal, kezdő színésznőcskébe, Amber Heard-be, majd elköveti a legnagyobb ostobaságot: feleségül is veszi. A nő, miután birtokon belülre került, élvezte a Depp-el járó előnyöket: partik, utazások, magánrepülők, vásárlások, sőt a színészi karrierjén is dobott a státusza, nyilván szép arca ehhez amúgy nem lett volna elég. Aztán úgy tűnik, kevesellte Johnny-t, rájött, hogy neki minden megadatik, még többre vágyott. Azt is vallották szemtanúk, hogy mikor Johnny távol volt, buli buli hátán volt, gyakori vendég lett többek között Elon Musk, a világ jelenleg leggazdagabb embere, akinek még kulcsa is lett a házhoz... De úgy tűnik, ő nem kapta be a horgot, nagy szerencséjére csak futó kaland lett neki a nő...

Jött a metoo korszak, gondolta Amber, ezt a kártyát megjátssza ő is, ígyhát pár év múlva megrágalmazta Johnny-t erőszakkal, szóbeli, testi és szexuális abúzussal. Johnny karrierje azonnal megfeneklett, ahogy ilyenkor mostanában történik. Kirakták a sikerfilmjeiből. Mindből. Ugyanakkor senki sem tudta igazán elhinni mindezeket a vádakat  róla,  a barátai, családja, aki csak ismerte őt, még akkor sem, ha köztudottan élt és vissza is élt drogokkal, itallal. Johnny tudta, hogy a közvélemény szemében könnyen lehet ő a szörnyeteg és Amber az ártatlan  szépség, ezért  a nyilvánosság előtt  akarta megvédeni a becsületét:  bírósághoz fordult.  Tisztázni akarta magát a gyerekei előtt, a világ előtt, nyilvánosan. Nem volt választása. Nem hagyhatta annyiban Amber vádjait. Erre a nő visszaperelte. Ez zajlik most és egyre inkább  úgy tűnik, hajlik az igazság, a mérleg nyelve Johnny javára. Tanúk sora nyilatkozott arról például, hogy amikor Amber a magazinok címlapján pózolt kék foltokkal a szeme alatt,  mint bántalmazott személy, aki előtte találkozott vele, semmilyen nyomát sem látta rajta a sérülésnek. Ügyesen lett sminkelve - egy színésznőnek ez elég egyszerű...És egyre másra a többi vádja is hasonlóan hiteltelennek bizonyult. Sőt, az lett világos, hogy a dolog éppen fordítva áll, a nő abuzálta  a férjét. Alázta, kihasználta, pokol volt vele az élet. Elég horroros házasság volt az övéké. Mérgező, kihasználó. Engem az döbbentett meg, ahogy figyeltem  a tárgyalás alatti testbeszédét, a szemeit. Ravasz, hideg  volt a tekintete mindvégig, ahogy a tanúk nyilatkoztak. Engem kirázott tőle a hideg. 

Mondhatnánk, hogy Depp megérdemelte, minek kellett neki egy majd huszonöt évvel fiatalabb nő, miért nem látta át, hogy manipulálják, csak a hírnév és pénz kellett tőle. Elhitte a kapcsolatuk elején, hogy tényleg szerelmes belé a nő, határtalanul boldog volt, mondjuk nem sok idő telt el a nagy boldogságban. Miután bezsákolta, már nem kellett megjátszania a nagy szerelmet többé, vége lett a mézes heteknek. A cél teljesült,  bekerülni az elitbe, hogy még feljebb léphessen. Lehet, hogy elszámította magát. 

Sok hasonló  "aranyásó" nő van, mi is ismerünk mindnyájan ilyeneket. Általában azt lehet mondani, hogy az a férfi, aki ennyire vak, hogy nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy csak eszköz a nő számára, hagyja, hogy manipulálják, az meg is érdemli a szinte mindig kötelezően bekövetkező csalódást. Johnny Depp-et mégis szívből sajnálom, mert egy jóindulatú, kicsit naiv művész, szeretreméltó a gyengeségében is. Drukkolok neki. Hajrá Johnny!

Új reggelre ébredünk, az élet megy tovább.Semmi sem változik, a Nap felkel és lenyugszik. Ez  legalább megnyugtató. Volt egy választás. 

Egykor István király úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy a vándorló magyar törzsek ebben  a szép új, nemrég megtalált  hazában végleg letelepedjenek, felhagyjanak az akkor is már fejlett nyugati világ fosztogatásával, a belső harcokkal. Bölcsen belátta, hogy a magyarok léte, boldogabb jövője  a nyugathoz való csatlakozásban, a nyugati kereszténységben  keresendő. Megvívta  nehéz harcát nemcsak  saját magával, a beidegződött törzsi léttel, ősi  pogány hagyományaival, hanem a lázadó, kiskirályoskodó törzsi vezetőkkel is. Két út állt előtte: Nyugat vagy Kelet. A Nyugatban látta a boldogulásunk és megmaradásunk útját.  A döntése megalapozta Magyarország jövőjét. István király államot alapított és ezzel megszületett Európa új állama, Magyarország. István eme döntésének következtében lett  nemzetté  Magyarország, fontos részévé válva   az európai vérkeringésnek. A Nyugathoz való csatlakozás mindent eldöntött. Szent István királyunkra  azóta is, minden korban csodálattal és tisztelettel emékezünk. 

Ma megint mindent meghatározó döntés született és úgy tűnik, a magyar  emberek már nem akarnak a Nyugathoz tartozni.Több mint ezer év után  most a Keletet válsztottuk. Ezzel véget ért  Szent István királyunk álma. Ma olyan király uralkodik, akinek a Kelet a viziója és a nép ezt elfogadja. Vajon mit szólna ehhez nagy királyunk? 

Éppen szétizgulom magam a mai választási eredmények miatt, nem  nagyon tudok most másra koncentrálni, ezért háttértévézek. A Youtube-on nézek olasz utcaképeket, vagyis mit viselnek a nők és férfiak Róma vagy Milano utcáin. Már órák óta ez megy és szomorúan látom, hogy mennyire szegényesek ehhez képest még a budapesti utcaképek is! Ami a legmeglepőbb, hogy az idősebb hölgyek, sőt a nagyon idősek is mennyire lazán és természetes eleganciával viselik a legújabb trendeket is!  Divatos táskák mindegyikük karján vagy vállán, kecsesen sétálgatnak, beszélgetnek, kávézgatnak, soppingolnak. Némelyikük egészen merész összeállításban is elegáns. Hogy csinálják? Pedig nem úgy néznek ki, mint aki megfeszül, hogy divatosnak nézzen ki...

Igaz, nálunk is csinosak a fiatalok, jól öltözöttek. De két fő különbséget állapítottam meg: nálunk sajnos az idősek inkább olyan "szebb napokat látott" ruhákban járnak és ez a jobbik eset, a másik pedig a férfi divat. Az olasz férfiak valahogy szintén nem erőlködnek, hogy menőnek nézzenek ki (ahogy látom, már nem divat a szűk nadrág és az izompóló) mégis kifejezetten elegánsak, beleértve az egészen idős férfiakat is. De nem olyan ficsúros módon. 

Ez volt a mai. divat spottingom, bocsánat érte!

2022.március 24. Tavasz van!

Tavasz van. Napsütés és hosszú nappalok. Szikrázó reggelek. Felszabadult lélegzés és az emberek szívét feszítő boldogság-hullám. Mindenki a szabadba vágyik. Sétáló, mosolygó emberek mindenütt. Végre!

Aztán hirtelen csönd. Ott motoszkál az agyunk hátsó részében elbújva a félelem. Az aggódás. Alig egy pillanatig éreztük csupán, hogy van kiút a járvány sötét éveiből, végre minden a régi lesz, amikor váratlanul ránk szakadt az újabb, még nagyobb csapás: a Háború. Szorongunk és nem látjuk a jövőt. Ebben a pillanatban minden lehetséges. Egy biztos, egy őrült elme áldozata lett a világ. Ezen nem lehet vita, itt egy agresszor tart sakkban népeket. Fenyeget és zsarol. Mint minden őrültnek, ennek is vannak hívei, akik szerint a világ a hibás. A Nyugat. Mert megharagították. Mert provokálták. Megsértették. Cserébe felrobbantja a világot, mert megteheti. Tudja, hogy neki nincs sok hátra, mit érdekli őt a jövő. Beteg öregember. Ha ő meghal, minek éljen bárki más. Azért neki biztos, ami biztos, jó előre megépített atombiztos bunkere van, felszerelve minden luxussal. Egy ideig kitartana. Végül is, minden az övé lesz, az egész kiürült, halott világ. Csak ki ne merészkedjen a friss levegőre. 

A vegán szökevény (Netflix dokumentum)

Csak érdekesség az agymosás lehetséges hatásairól... A történet  bár érdekes, de amúgy mellékes, azonban  jól példázza, hogy nem csak tanulatlan, buta embereket lehet megvezetni. Sajnos, ez az élet minden területén előfordul. 

Röviden a történet:  Sarma egy Wharton-on végzett közgazdász fiatal nő, nem mellesleg gyönyörű és tehetséges. Elhivatottságot érez a konyhaművészet irányába, de a Wall Street helyett (ahol tárt karokkal várták volna)  inkább séfnek tanul, a vendéglátásban látja a jövőjét. Különösen  vonzódik a vegán életmódhoz, ezért szinte úttörőként Manhattanban nyit egy vegán éttermet, amit kitünő üzleti érzékkel vezet, az egyik legnépszerűbb étteremé válik New Yorkban, illusztris vendégkörrel. Alec Baldwin-nal jár egy ideig.  Imádják a vendégek és szeretik, hűségesek az alkalmazottak is. Mindenkihez kedves, közvetlen.  Címlapokon szerepel, könyvet ad ki. Nagy dobás az étterem, több üzletet is nyit, továbbiakat tervez, a befektetők tülekednek érte. Sok valódi barátja is van. Egy szakítása után egyedül marad, egyre nagyobb a teher rajta az üzlettel, majd átmenetileg likviditási gondjai is adódnak. A hitelezői nem zaklatják különösebben, mert bíznak benne, szeretik. Mégis szorong, csak a kutyájában talál örömöt. Magányos.

A neten  próbál ismerkeni, megtalálja egy sármosnak vélt pasas, aki erős férfinek mutatkozik, elhalmozza bókokkal, szerelmes nyilatkozatokkal. Nyilván megtalálta a lány gyenge pontjait, a magányt és az ezoterikus irányú vonzódást. Bár az első személyes találkozáskor Sarma csalódik, mert nem egészen úgy néz ki, mint a neten, de azért elbűvöli a milliárdosnak hitt titokzatos férfi. Hinni akar neki a furcsa jelek és megérzések ellenére. A pasas hitegetni kezdi, hogy a pénz miatt ne aggódjon, az nem számít, ő mindent mellényzsebből fizet, az neki jelentéktelen. A bizalom jeléül azonban   utaljon neki gyorsan pár tízezer dollárt, majd végül két év alatt tösszesen öbb mint másfél milliót utaltatott magának. Kezdett belefolyni az üzleti dolgaiba is, irányítani kezdte a céget, hozzáfért a cég számláihoz, a levelezésekhez. Miközben Sarma érezte, hogy baj van, ráadásul barátai , alkalmazottai felfedzték a férfi bűnös múltját és rengetegszer  elétárták a tényeket, figyelmeztették, óvták volna, valahogy mégis  maradt a férfivel. Elhitte, ma már ő sem érti, hogyan hihette, hogy egy titkos, valamiféle ezoterikus, földön túli kiválasztott csapatnak dolgozik, felette áll az embereknek, úgy is viselkedett.  Sarma mégsem volt képes lezárni a kapcsolatot, addigra már teljesen belegabalyodott a hálóba és az egyre inkább lehúzta. Nem akart szembenézni az igazsággal egészen a végső bukásig.  Szégyellte volna, ha be kell vallania magának is, a világnak is,  hogy mekkora balek és ostoba liba volt, felelőtlen, az étterme  pedig addigra már romokban volt, a hű alkalmazottai is ellene fordultak, mert őket is megkárosította. Minden összedőlt, amit egyébként tehetségesen és okosan felépített. Nem  mondom, hogy sajnálatra méltó, mert hiszen az elején lehetséges, hogy ő akarta lehúzni a gazdagnak gondolt pasast, aztán végül ő került csapdába, észre sem vette, hogy átmosták az agyát a nyilvánvaló hazugságokkal, ezoterikus csábítással. 

Nekem az egészből főleg annyi volt érdekes, hogy  lám, ennyire értelmes, sikeres  emberek is kerülnek nyilvánvalóan ostoba helyzetbe, csak a gyenge pontot kell megtalálni rajtuk. Az is érdekes, hogy az agymosott emberek mennyire ragaszkodnak a tények ellenére is az elképzelt igazukhoz, nem lehet meggyőzni őket semmivel, észérvekkel sem, tények bemutatásával sem. Gyakorlatilag lehetetlen megváltoztatni a vélt meggyőződésüket. Holott valószínűleg az agyuk egy része tisztában van az igazsággal, mégis elnyomják a kételkedést. Azt hiszünk el, amiben hinni akarunk, ha ügyesen manipulálnak. Nap mint nap tanúi vagyunk az életünk minden területén a manipulációnak, az agymosásnak. 

Ma 2022.március 2-a van és soha nem volt bizonytalanabb a jövőnk..

Február 24-én Putyin őrült háborút indított Ukrajna ellen. A világ ledöbbent, hogy ez ma megtörténhet. Villámháborút tervezett az agresszor, de nem jól mérte fel a helyzetét. Az ukránok hősként viselkednek, életük árán is megvédik hazájukat és szabadságukat. Nem akarnak soha többé az orosz kiszolgáltatottságában élni. Meglepő volt miniszterelnökük, Zelenszkij nagyszerű és hősies helytállása, karizmatikus személyisége.

Putyin nyilván arra számított, hogy hatalmas katonai túlereje azonnali megadásra kényszeríti az ukránokat és a belső gondokkal küzdő Európa és a világ többi országa pedig távolról fogja tétlenül figyelni a terrorját. A vírus szorítása utáni elgyötört világ mit sem fog törődni a szegény Ukrajnával. Talán tiltakozni fognak, hoznak pár megszorító intézkedést Oroszország ellen, de erre Putyin felkészült: évek óta félretett pénzalapokat rengeteg  külföldi bankban arra a  percre, amikor elindítja a támadást  Ukrajna ellen. Amit  csak első lépcsőnek szán a további hódításhoz.  Súlyosan csalódnia kellett a taktikájában.  Oroszország elborult elméjű diktátora nyilván még mindig a nagy Orosz Birodalom visszaállításának tévhitében él, a legyőzhetetlen medve szerepében tetszeleg és nem veszi észre, hogy a világ már nem ugyanaz, mint volt a Szovjetúnió idején. De emlékezhetne a nép felkelésére a cári Oroszországban, hogy az orosz nép nem tűri a végtelenségig a szegénységet és zsarnokságot. Mert Oroszország igenis szegény, válásággal küzd. Ezért is az előre menekülés, ez az elgyengült diktátorok mentsvára a hatalom megtartásának egyik fontos eleme,  Gazdasága töredéke az EU-nak, ipara szinte semmi, még mindig ugyanott tart, ahol a rendszerváltás idején: a feldolgozatlan ásványkincseket adja el, amelyek bőven rendelkezésre állnak az országban, főleg a kőolaj és földgáz kitermelésből él.  Ezzel próbálja sakkban tartani az EU-t is, amely ostoba módon hagyta, hogy függővé váljon az orosz földgáztól, kőolajtól. Megtehette volna az EU, hogy átáll, hogy alternatív megoldásokat keres. De engedett a könnyebb ellenállásnak és az olcsó nyersanyag csábításának. Ennek most megfizeti az árát. Ebből a pénzből Putyin kitömte az oligarcháit, megvásárolva a lojalitásukat, a saját vagyona hatalmasra nőtt, de szinte semmit sem adott a népének, a vidéken élőknek, nem fejlesztett ipart, termelést, behozatalra szorul a legtöbb termékből. Megtehette volna, hogy ne csak fegyverkezésre és hadiiparra költsön, Ez a struktúra, akár hogy is nézzük, beteg. Szemben  például egy Amerikai Egyesült Államokkal, amely képes önellátásra, mert mind ásványkincsekben gazdag, mind pedig  teljes körű  az ipara, mezőgazdasága. Gondjai persze nekik is vannak, nem is kicsi, mint ahogy az EU-nak is, de egy  demokratikus rendszer képes a hibák korrekciójára, képes önkorrekcióra, még ha nehézkesnek is tűnik sokszor, de  meg tud újulni, mert működik az állam, a tévedésekkel, problémákkal együtt  Ahogyan az EU nagyhatalmai is erősek minden ellenkező álhírekkel szemben. Ha nem így lenne, hogyan kaptunk volna ilyen hatalmas mennyiségű pénzt tizenkét év alatt az országunk fejlesztésére? Más kérdés, hogy mi nem azt tettük,  amiért kaptuk, hanem mi is az oligarcha rendszert választottuk pont úgy,  mint a putyini rendszer.

Igaz az is, az utóbbi években elkényelmesedett a világ, eléggé eladósodott Kínának és egyszerűbb volt onnan beszerezni az olcsó késztermékeket. kiszervezni az ipari termelést. Talán ez a háború feléleszti az óvatosságát nemcsak az amerikai, hanem az európai gazdasági szereplőknek is. Megtanuljuk, hogy bármennyire is csábító, nem szabad ennyire kiszolgáltatva lenni iparilag. Amit viszont most  mégis megtett a nyugati világ az orosz agresszióval szemben, az a meglepően gyors és drasztikus, egységes döntés: az oroszokkal történő csaknem minden  kapcsolat - banki, sport, kultúra - megszakítása . Ez az intézkedés talán lehetővé teszi, hogy meghátráljon az orosz agresszió, vagy a nép kikövetelje a változást. Ebben a szorításban nem lesz képes finanszírozni a hódító törekvéseit, az ország népe pedig fel fog kelni a hatalom ellen, erre volt már példa, ha elfogy a nép türelme. A fiatalok már nyugatra vágynak és a nyugati életstílus az ideáljuk, nem akarnak visszatérni a múltszázad nyomorához és elszigeteltségéhez.

Az orosz  hadereje  a hírnevével ellentétben meglepően elavultnak tűnik eddig  a rengeteg pénz ellenére, amit beleölt, a harci kedv  pedig nem túl magas, Testvérnép ellen gyilkos háborút folytatni nem túl felemelő. Sok fiatal orosz katona értelmetlen halála sem  növeli népszerűségét. Az ország népe pedig egyre inkább tiltakozik Putyin agybeteg háborúja ellen. Putyin azonban képes megnyomni az atomfegyver gombját és az egész világra megsemmisítő döntést hozni.  Ezzel zsarol, ha más már nem segít,  és sajnos, bármi elképzelhető tőle, mert nem normális. A saját népét  is kiirtaná ezzel, igen. Bármit a hatalmáért. Egy bomlott agyú öregember, akinek az élete már nem kínál távlatokat, inkább mindenkit magával ránt a halálba, mint megadja magát, feladja ostoba tervét. Talán lesz valaki a közelében, aki megállítja az őrületet. Az oligarcháinak sem tetszik már, hogy nagy nehezen összelopott vagyonuk hirtelen a semmibe vész, holott eddig a világ minden szép és boldog  táján a legmagasabb luxusban élhetnek, hirtelen semmit sem ér a platina  kártyájuk. Nem köszönik meg Putyinnak. Ez a Putyin már nem kell nekik. Az ő  lojalitásuk - ahogy minden oligarcháé  a világon - a pénzről szól. Kinőtték és nincs több hasznuk belőle.  Ez minden oligarchára érvényes, a magyarra is.

 Orbán kormánya megint a legutolsó a fejlett világban, amely végül kénytelen  volt elismerni az agressziót. Vagy nem, mert közben ezerrel megy az orosz-barát a propaganda, másnap meg aláírja annak elítélését. A hívők pedig mindenre találnak magyarázatot, ha az orbáni propaganda gépezet kiadja az aznapi jelszót. Másnap az azzal ellentéteset. Ez van ma nálunk.

Azt olvastam...

Azt olvastam, hogy egyes tudósok feltételezik, hogy a Földnek saját "tudata" van. Önálló törekvése arra, hogy megmaradjon az élet egyensúlya, vagyis  sokszínű,  élő bolygó maradjon. A Föld szempontjából nézve tehát nem biztos, hogy elégedett a rajta élő és élősködő fajjal, az Emberrel, amely nagyobb pusztítást végzett eddig rajta, mint bármelyik más élőlény. a nagy Bumm óta.  Miért lenne hát érdeke a "tudatos" Földnek, hogy mi , emberek megmaradjunk? Az ő életében a mi pár százezer éves létezésünk szinte semmi. Milliárd években "gondolkozik " és lehet, hogy úgy látja, ez a kísérlet  az emberekkel  most nem volt túl sikeres. Megpróbált fejlődéshez (evolució)  segíteni egy arra érdmesnek vélt, kitaró, szorgalmas fajt, amely  aztán, nem sokkal kiteljesedése után nemcsak önmaga ellensége lett, hanem a természetet is le  akarja rombolni, kizsigerelni, átalakítani pillanatnyi kénye-kedve szerint., mit sem törődve a Föld jövőjével, azzal, hogy mi a jó a Földnek. Pedig az emberi élet csak a Földdel való harmóniában életképes. A Föld meg csak vár, még mindig vár, talán megjön az esze az emberiségnek, hiszen hagyta, hogy az agya gondolkodásra legyen képes, vár, mert ideje az van, több, mint nekünk. Az ő ideje végtelen.  Aztán egyszer megelégeli.  Eljön az idő, amikor úgy gondolja majd, hogy   most már elég volt az emberekből, Keres egy arra érdmesebb fajt, amelyik a kapott tudást nem a rombolására használja. 

Megnéztem az HBO-n a Szex és New York  folytatásaként beharangozott  És egyszer csak.. eddig elérhető 7 részét és azt hiszem, a további részeket  ezek után már nem is akarom megnézni. Nagyon úgy tűnik, hogy ebből már nem tudnak jól kijönni,  így nem vesztegetnék rá több időt.  Enyhén szólva  is idegesítő sorozat, nagy hiba, hogy megcsinálták. Már a  két mozifilmért is kár volt, mert azok is csak  rombolták az eredti sorozat renoméját, amit, ha az ember nem csak bele-bele nézegetett, hanem  becsületesen végigvette, nagyon is megszerethette. Én legalább is így voltam vele.  Főleg, ha nem a szinkronizált változatot választottuk, ahol a szereplők iidegesítő, sipítozó "viccesnős, vígjáték hangot" kaptak az eredeti , normális hangok helyett, ami sokat  változtatott, de főleg rontott már akkor is a sorozaton, de  azért még úgy is nézhető maradt. Nem véletlenül lett a kétezres évek elejének kultikus darabja. Új, friss szellőt hozott akkoriban a női identitás, elfogadás terén, azonban mára  sajnos, vagy szerencsére (? )minden megváltozott a világban. Szinte egy csapásra. Jött a mee-too mozgalom, a nemek harca a kiszélesített szexuális elfogadásáért, küzdelem a rasszizmus minden formája ellen, tűzön vízen. Ezt az új trendet akarja  minden áron kiszolgálni a sorozat, ami még csak nem is lenne baj, ha nem annyira átlátszó és erőltetett módon tenné. 

Egyáltalán nem az a baj, hogy a szereplők megöregedtek, az rendben lenne, bár szerintem korukhoz képest  sem néznek ki jól, hanem sótlanok, műviek, erőltetettek, ahogy a történet  maga.is. Ezen a  menőnek gondolt szettek sem segítenek, mert egyiküknek sem áll jól a rájuk erőltetett méregdrága mű-extravagancia. A legborzasztóbb divatbakik egyike Miranda ősz parókája, és nem az ősz hajszín miatt, hanem a rossz minősége okán. Annyira látszik, hogy paróka! Csak gratulálni tudok Kim Catrall-nak, hogy nem akart ebben a projektben részt venni, bármi is volt az oka, végül ő járt a legjobban. 

Azt is megkockáztathatom, hogy a Big-et játszó Chris Noth sem keveredett volna szexuális abúzus botrányba, ha nem vállalja a filmet,  mert így éppen jókor lehetett őt megzsarolni. Bele is bukott, vége a karrierjének, a sorozatban rögtön az elején tragikusan el is kellett haláloznia. . Ennyi volt neki. 

Miért  különösen idegesítő a sorozat számomra? Biztos vannak benne jó részletek, helyénvaló bemondások, tanulságok, jó ruhák, de engem, aki az eredeti sorozat rajongója voltam, nem győz meg. Halálra idegesítő, hogy meg akar lovagolni szinte minden egyes, most hirtelen divatos trendet. Teszi ezt három + pár új, frissnek gondolt , de unalmas és hiteltelen szereplővel. Samantha igenis hiányzik! Az  ő élet igenlése, őszintesége. Na és a férjek! Szegény Mr.Big kinyírása mellett ott van a tökhülyének ábrázolt Steve a hárpia Miranda mellett, aki nyíltan le is alázza szegényt. Pedig csak nagyot hall, nem hülye. Köszönik az ábrázolást a rosszul hallók tömegei, így lehet erősíteni a sztereotípiát, hogy aki nagyot hall, az hülye is. Úgy látszik, a túlkorrektség mégsem vonatkozik mindenre. 

Azután ott van a  szegény túlbotoxolt Charlotte, szinte szenved. Ahogy mi is. Carrie-ről ne is beszéljünk. Kedvelem Jessica Parkert, mert az eredeti sorozat tényleg jól állt neki, ebben viszont nem igazán találja a helyét. Próbálkozik, de ragaszkodni a sorozatbeli attitüdökhöz és az outfitek adaptlásához, tévedés. Fiatal extrtavagáns nőként  jól állt rajta (de csakis rajta!)  a híres Versace - féle Mille Feuille szoknya, de most... na, ne! Vagy amikor új lakást keresett  magának gazdag özvegyként Big halála után és a neki bemutatott exkluziv, szuperpanorámás  lélegzet elállító luxuslakásra csak kényesen fanyalgott, na, ekkor végleg elegem lett! Igaz, hogy kicsit túl steril és hightech volt a lakás,  a színek hiányoztak, de mondjuk például  én,  naná, hogy  tudtam volna vele mit kezdeni, de nem így Carrie, aki csak utálkozott... Szinte fájt. Mennyire életszerű ez? A rajongók kedvéért aztán visszaköltözik a kissé szakadt régi lakásába, ami  egyébként mostanra már New York-ban is jócskán megdrágult, de azért mégsem egy luxus kéró. Higgyük  is el, hogy ez az igazi egy kőgazdag özvegynek!  Hiába is költözik vissza és   próbál nosztalgiázni, a régi hangulatot nem tudja megismételni., mert ő már rég nem ugyanaz.  Akkoriban ez a lakás tényleg illett a történetbe, a szerepéhez, nem véletlenül rajongók ezrei zarándokoltak  el  csak azért New York-ba, hogy megnézzék a híres lakást,  átéljék a Carrie-érzést. Ez most inkább visszatetsző. Ez a sorozat megpróbál mindennek és mindenkinek megfelelni, ebben látom legnagyobb hibáját. 

Szóval, szomorúan búcsúzom az új  sorozattól, kár volt érte! Lehet, hogy emiatt már  soha nem nézem újra  az eredeti Sex and the City sorozatot, sem,  pedig szerettem időnként  újra nézni. 

Miért fontos a barátság?

Érdekes megfigyelés, hogy ahogy haladunk előre a korral, úgy csökken egyenes arányban a barátok száma. Egyre kevésbé vagyunk elnézőek vagy toleránsak az úgynevezett barátokkal. Szomorúan konstatáljuk, de elfogadjuk, hogy alig, vagy egyáltalán nincs is igazi barátunk. Vagyis olyan személy, akihez bármikor, bármivel fordulhatunk és kölcsönen megbízhatunk egymásban. Rájövünk, hogy a legtöbb eddigi barátságunk nem volt valódi. Hirtelen szimpátiára vagy érdekre épült és az első megpróbáltatás után véget is ért. Fiatalon azt gondoljuk, hogy akivel együtt bulizunk, vagy egy munkahelyen dolgozunk és van bennünk valami közös, például, hogy hasonló az ízlésünk vagy ugyanúgy utáljuk a főnököt, ez összeköt és barátok lettünk. Igen, ez működik egy darabig. De hamar véget is ér, ha az élethelyzet megszűnik,változik, valamelyikünk vagy mindkettőnk által. Például új munkahelyre megy egyikünk, már nem érünk rá fenntartani a kapcsolatot, ott új barátokra leltünk. Vagy őt kinevezik váratlanul és már nem is utálja a főnököt én meg úgy érzem, cserben hagytak. Vagy egyikünk megházasodik vagy stabil párkapcsolata lesz , gyereke születik és már nyilván az a fontosabb, mint az együtt bulizás.Felnőttként az ember valamilyen karriert épít, mindegy, milyen szinten. Ehhez ösztönösen olyan barátokat választ, akik fontosak a karrier építése során. Ha megszűnik az érdek szövetség, vége a barátságnak is.Ezért különösen értékes, ha felnőttként lelünk igazi, jóbarátokra. Meg kell érte küzdeni, de megéri. Itt az én történetem a barátságról. 

Amikor a hosszú , megrpróbáltatásokkal terhelt kapcsolatom véget ért, új életet kezdtem, új lakásba költöztem, új vállalkozásba fogtam.  A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy mindkét ajtó szomszédom ugyanolyan korú, hasonló anyagi,  egzisztenciális  és műveltségi szinten álló frissen elvált, ugyanakkor  beköltöző nő volt. Azonnal hatalmas barátok lettünk mi hárman, hiszen mindnyájan ugyanabban a cipőben jártunk, ez összehozott bennünket. Rengeteget beszélgettünk, kiöntöttük a szívünket egymásnak, megismertük egymás történeteit. Közös programokat csináltunk, istenien szórakoztunk. Esténként összejöttünk, borozgattunk, éjszakákon át beszélgettünk, élveztük, hogy csak egy ajtónyira vagyunk a lakásunktól, bármeddig fennmaradhattunk. Igazán kényelmes állapot volt. Aztán lassanként töredezni kezdett a bombabiztos barátság, változni kezdtek az eredeti kiindulási alapok: egyikünk bezárkózott, mert új kapcsolata lett, másikunkat lekötötte a munka, volt, hogy betegség jött közbe, szóval jöttek a megpróbáltatások, amelyek megtörték a kezdeti jóban-rosszban elvét. Ha ketten voltunk, kibeszéltük a harmadikat és fordítva. Aztán már kezdett kínos lenni a szomszédság, mert nyomasztó volt találkozni  a lépcsőházban vagy a liftben, zavartan kitérni a beszélgetés elől. Lelkiismeret furdalást okozott, ha hazamentem és nem kerestem a másik kettőt, ahogy régen. De ők sem kerestek. Eléggé megviselt ez az állapot, mert hiányoztak a lányok, de sértve is éreztem magam, gondolom, ők is így voltak ezzel. Kerültük egymást. Már ellenünk fordult a kezdeti kitárulkozás, bántuk, hogy kiadtuk magunkat gyenge pillnatainkban. Egyre jobban belesüllyedtünk az egymás hibáztatásába. Úgyhogy döntöttem és  radikálisan megtörtem ezt az állapotot: eladtam a szeretett , gyönyörű lakásomat és elköltöztem. Mikor megtudták -utólag - mert sértettségem miatt csak akkor szóltam, amikor már visszafordíthatatlan volt az adásvétel -  összetörtek. Ekkor döbbentek rá ők is, hogy mit jelentett a hármunk szövetsége, mit hagytunk elveszni kicsinyes vetélkedések, ellentétek miatt. Egymást hibáztattuk, hogy ki miatt romlott meg a kapcsolat. Kezdetben azt hittük, egyformák vagyunk, hasonló ízléssel, hasonló körülményekkel, aztán kiderült, hogy nagyon is különbözünk. Ezt már nem bírta el a barátság, de közben egyfolytában bántuk is, mert láttuk, hogy mit veszítünk. Egy olyan barátságot veszítettünk el, ami felnőtt korban ritkaság. Egy évig szinte semmit nem tudtunk egymásról. Aztán elkezdtük hívogatni egymást,  kezdett oldódni a feszültség. Végre eljöttek hozzám az új lakásba. Nem akarták szeretni az új helyet, utálták. Aztán  bevallották, hogy nagyon hiányzom. Ahányszor az ajtóm előtt elmennek a régi házban, elszorul a szívük, hogy már más lakik ott. Kis elégtételt éreztem, hogy bevallották és azt válaszoltam, hogy szerintem az igazi barátsághoz nem kell a szomszédban lakni. Ha valódi, akkor működnie kell, ha öt  vagy akárhány kilométerre vagyunk is egymástól. És csodák csodája,  újra beszélgettünk, programokat csináltunk, közös Facebook csoportot alakítottunk. Most újra barátok vagyunk, de már azért vannak fenntartásaink, nem annyira felhőtlen, mint volt, de talán komolyabb.  Most már újból nem  akarjuk elveszíteni egymást, mert tudjuk, hogy mégegyszer egy ilyen csapatot nem tudunk létrehozni, egyikünk sem, még ha ennyire különbözőek is vagyunk. Inkább toleráljuk egymást. El kell fogadni a különbözőségeket, ehhez érettség kell. Úgyhogy, úgy néz ki, ebben az új helyzetben  még erősebb lett köztünk a kötelék. Bár már nem is  annyira kényelmes az átjárás egymáshoz, ma már többet vagyunk együtt, mint bármikor. 

Hat nappal Újév után... 

Új év van már hat  egész napja, és  be kell látnom, hogy semmi sem változott 2021-hez képest! Ugyanúgy kel fel a nap és nyugszik, kivéve, hogy napról napra egyre több a világos órák száma. Kifelé tartunk a sötétségből.  Végre,  ez  új reménnyel tölt el!  Az embernek van egy olyan örök csodaváró képessége, hogy majd az új év más lesz, jobb,  egy új, tiszta lapot kapunk. Tudjuk, hogy nem így van, mégis hiszünk benne, fogadalmakat teszünk, amit azután hat nap után már el is felejtünk.

Azért már  tényleg ideje is lenne egy jobb évnek, nagyon is ránk férne! Az elmúlt év telis-tele volt konflliktusokkal, tradédiákkal, világméretű gondokkal, krízisekkel. A meglevőkhöz hozzátehetjük a múlni nem akaró  pandémia okozta világméretű egészségügyi és gazdasági válságot, amelynek kommunikációja  csak fokozta az emberek  bizonytalanságát, bizalmatlanságát és ezáltal még nagyobb megosztottságát szerte a világban. Előhozta a legrosszabb formánkat. 

A híradások  szokásos vírus-halotti jelentéséből  naprakészen értesültünk, hogy  éppen hány áldozatot szedett előző nap a járvány,  fásultan vesszük  ezt tudomásul mindaddig, amíg nem a mi szeretteinket, vagy saját magunkat érinti.   A jelentések szinte mindig kihangsúlyozzák,  hogy " főképpen  idős és más krónikus betegségben szenvedőek voltak az áldozatok" , értük meg ugye, nem kár -  legalább is, szinte cinikusan ezt sugallják a hírek.  

Ha egy-egy erősnek és szinte halhatatlannak gondolt híresség  váratlanul meghal Covidban, a  közösségi oldalakon a vírus tagadók egyból felhördülnek, hogy  na, ugye azért halt meg mert oltva volt, az oltással egyetértők pedig, hogy nyilván nem volt beoltva, vagy nem kapta meg az emlékeztető oltást vagy oltás ellenes volt az illető.  A valódi szakértők hiába próbálnak higgadtan, tudományos magyarázattal  előállni, azonnal megjelennek az online térben a hatalmas követő táborral rendelkező felkent   "szakértők", akik  ennek pont az ellenkezőjét állítják.  Hirdetik a tanaikat, elméleteiket,  mint az igét. Vagyis  már hitbeli kérdéssé vált a betegség.  Az egyszerű Faceook fogyasztó hogyan is igazodhatna ki ebben a hangzavarban? Mindig attól függ, kinek hisz, ki tud hangosabban és agresszívabban kommunikálni. kinek van egy  jó kis összeesküvés elmélete, ami terjed, mint  maga a vírus, majdnem ugyanolyan sebességgel.  A járvány már hitbéli kérdéssé vált csakúgy, mint a populáris politika, csakhogy  ebbe gyorsabban lehet belehalni, mint a politikába. Igaz, azért abba is lehet gyorsan is, adott esetben, nem vitás.

 Én csak azt kívánnám az új évre, hogy végre picit világosodnának meg az emberek! Nekem tűnik csak úgy,  mintha régen okosabbak lettünk volna? Nagyon úgy néz ki, hogy  a világon  nem mindenkinek tett  jót a nagy informatikai forradalom. Kérdés, merre dől el végül a harc, az okosok vagy a kevésbé okosok győznek.

Erről jut eszembe a Don't Look Up! című film, ami után  tegnap alig tudtam elaludni, annyira beletalált ebbe az életérzésbe és annyira elkeserítően. Pontosan abba, amit most is éppen átélünk a járvány alatt: az emberi ostobaságba, szűtlátókörűségbe. Nem fogjuk fel, hogy milyen veszélyben vagyunk, nem akarunk látni és meghallani semmi olyat, ami nem tetszik nekünk, vagy nem fér bele gondolkodásunkba. Nem a tények számítanak, egy alternatv világban élnek sokan. Ami a legborzasztóbb, hogy a vezetőink sem különbek, nem rendelkeznek megfelelő szellemi és erkölcsi képességekkel, hogy ezt a megváltozott és végveszélybe sodródott helyzetet kezelni tudják. Egyértelmű, hogy tőlük nem várhatjuk, hogy megmentik a világunkat. Nekik csak a pénz, a népszerűség és a hatalom számít,  felelősség érzet nélkül a  Föld és az emberiség egésze vagy akár csak egy része iránt. Pedig baj esetén ők sem menthetik meg az irhájukat, hiába építenek maguknak túlélő bunkereket, halmozzák  fel a javaikat, vagy hiszik, hogy egy másik bolygóra menekülhetnek. Nekünk csak egy közös esélyünk van, ez a Föld, a közös otthonunk.Félő, hogy  már tényleg csak egy  felsőbb hatalomban bízhatunk, az meg, ugye,  vagy segít, vagy sem, még nem bizonyított. Én nem mernék rá fogadni. De hinni lehet benne, a hit jó, ha már más nincs.

 Jó reggelt! 

Igaz, hogy november16-a van, mégis gyönyörű napsütéses reggelre ébredtünk. Ragyognak a pesti házak ablakai, új nap, új remény, hogy talán ma történik valami jó. Megoldódnak a nyomasztó gondok. Vagy csak valaki - egy hivatal - emberszámba vesz végre. 

Jó reggelt!

Nem tudom, hová lett az előző bejegyzésem, de azért csak megismétlem, hogy csodás, napsütéses reggelre ébredtünk, tele új reményekkel és lehetőségekkel. Aztán persze, a nap folyamán sötétül a kép, délutánra pedig már egész sötét lesz, hiszen végül is tél van! Erről jut eszembe, a téligumit fel kell szereltetni. Ne felejtsétek el!

Véletlen ezt a képet töltöttem fel, de szerintem ezzel jobb ébredni! Ez egy másik reggel.